Mit jelent a beteg gyerekek elfogadása?

10!

Igen. A szavakon lovagolnak. Mintha nem lenne mindegy...

Az a szerencsétlen sérült gyerek beteg így is, úgy is.

Autista lányom van.

Számomra azt jelenti az elfogadás, hogy nem bámulnak tágra nyílt szemmel minket,ha a lányom kiabálna,hisztizne a játszótéren.

Nagyon jól esne...pont elég őt kibírni, nemhogy még a közónséggel is foglalkozzak..

Mert szerinted a gyerekek nem fognak titeket nézni, hogyha dobbant egyet a boltban vagy akár a játszótéren?

Én is, ha meghallok hirtelen egy ordibálást, visítást, odakapom a tekintetemet. Nyilván nem bámulom, de odapillantok, hogy mi lehet ez.

Elég sok auti(meg más) gyereket nevelő szülőt ismerek, pont ugyanúgy vannak kattantak köztük, mint a sima körzetes suliba járó gyerekek szülei közt.

Nem lesz attól senki jó ember, hogy nehezebb gyereke van. Mindenki mást szeret amúgy, az auti csoportokban is van ilyesmiről vita. Én pl nem bírom az autistát, mert a gyerekem nem tipikus autista, így az említésétől is a hideg ráz, más meg, aki tipikus, jobban szereti ezt.

Leginkább azt szeretem, ha nem mondják, hogy autista, mert a gyerekem, nem tünetegyüttes, én ha nagyritkán mondom, akkor "érintett"ként hivatkozom rá. Mivel nálunk tényleg csak ennyi, kicsit fura, ideges típus. Ha más lenne, akkor mást szeretnék, nevezd meg szerintem, ha nem kérik, próbálj passzív lenni a nyelvben, a legpozitívabb a "nem átlagos", szerintem ezt használd, erre senki sem fog fújni:)

Nyugodtan szaladhatnak a gyerekek a játszón, max tegyenek nagyobb kört körülötte, felnőttek előtt sem illik 10 centire szaladgálni játék közben, meg csak kerülgetve futni. Gondolom ilyen volt az elfutnak előtte, közeli, esetleg ismétlődő, máskülönben semmi gond.

Elfogadónak mindenkinek lennie kell, azt jelenti, hogy felfogod, hogy neki valami nehezebb és lehetőségeidhez mérten állsz hozzá. Pl megkérdezed a vakot, hogy igényel-e segítséget a zebránál.

Mivel játszón voltatok, az pont kiabálós rohangálós hely, a legtöbb, amit tenni lehet, az a "kicsit halkabban, játszatok mást", vagy picit többet vár a gyerek a csúszdán, vagy ha a másik nem hintázik, hanem csak bepörgeti, az is hintázásnak számít, úgy is ki kell várni a sort.

Amúgy semmi extrára nem kell gondolni, hacsak nem túl közel voltak, vagy kerülgették pajzsnak használva, semmi rosszat nem tettek. Egyébként ja, sokan rámegyünk idegileg, néha máson csattan, de szerintem annyira nem szívás. Nyilván nem ideális, de mint ember, egy csomót fejlődtem a gyerekemtől, "jobb embernek" érzem magam, mióta nevelem, más hatások értek, új élmények, tapasztalatok, érzések, közöm sincs ahhoz, aki előtte voltam, és átlagos gyerekkel biztosan nem ilyen ember lennék, mint most, és szeretek ilyen lenni.

Szerintem az elfogadó ember megbocsátóbb, és segítőkészebb, de nem kell túlzásba vinni. Pl nem kell velük beszélgetni, ha nem akarsz, csak olyan mértékben csökkentsd, változtasd a viselkedésed, ami még neked belefér. Tuti nem szólnék a gyereknek, ha ne kiabáljon a játszón, de felhívnám rá a figyelmét, hogy ez nem jó a másik gyereknek, játszanak most mást, majd később térjenek vissza erre. Nekünk is szoktatni kell a gyereket a világhoz, nem várhatjuk el, hogy alkalmazkodjon mindenki. Ha csak minimális lépéseket tesznek mások, mi meg minden lehetségeset, akkor már egész jók lesznek a dolgok. És ja, ne bámulj, ha dráma van, de ha mégis, akkor diszkréten! Én is bámultam régen, és nagyon szr a másik oldalon lenni. Ha bámészkodsz kérdezd meg, segíthetsz-e valamiben, vagy próbálj anyukának és gyereknek vizet, felesleges mütyürt adni ebben a melegben, ha nem, akkor csak sutyiban nézd, esetleg mondd az anyukának, hogy semmi baj. Bámulni nem illik.

Ja és ha valamilyen, bármilyen hisztit, vagy "rossz gyerek" viselkedést látsz, ne azt feltételezd, hogy a másik szr szülő és nem nevelte meg, hanem hogy nehezebb, nem átlagos a gyereke. Általában ez van, akkor is, ha nem tudják, rengetegen vannak diagnózisok nélkül, és ezek a kicsik már fél-egy évesnek is mások. Jelenleg 100ezer SNIs gyerek van az országban, legalább kétszer ennyi BTMNes, és vagy ugyanennyi, akinek nincs diagnózisa még.

Szinte több van belőlük, mint átlagosból, ott vannak a csecsemők közt és a tinik közt is. Ha bármilyen balhét, furcsa viselkedést látsz, "hisztit", durvulást, az nagyobb eséllyel idegrendszeri, pszichés probléma, és kisebb eséllyel "rossz nevelés".