Szerintetek az helyes, amikor egy szülő arra tanítja a gyereket, hogy mindent meg kell ennie, ami a tányéron van, mégpedig azért, mert Afrikában éheznek?

#40 Hát te teljesen hülye vagy. :D A gyereket nyilván megetetem úgy, ahogy én a legjobbnak látom. De az ovisnak is azt adom, ami szerintem neki a legjobb, nem azt, amit éppen kíván. Jól is néznénk ki, ha hetente hatszor rántott húst enne mindenki. Így majd talán felnőve sem lesz válogatós, én sem vagyok és az apja sem az.

#42 Így, ahogy mondod. Szedjen annyit, amennyit megeszik, tanulja meg a mértéket. Olyan adaggal, amit nem magának szedett és nem volt lehetősége szólni, hogy "elég" azért gyökér dolog ezt csinálni.

43. A mai napig elfog egyfajta félelem, ha valaki kaját szed nekem, hogy mi lesz, ha nem bírom megenni, pedig felnőtt vagyok és amúgy tök normális adag ételt szoktam enni. Szerencsére extra ritkán fordul elő.

Nem is értem, miért szedne bárki bárkinek úgy, hogy az illető nem kontrollálhatja, mennyit. Van rokon, akiknek a családjában az a szokás, hogy az asszonyka kiszolgálja az egész asztalt, aztán van, aki éhes marad, van, aki túl sokat kap. Szerintem abszurd.

Beállok azok sorába, akik a gyerekkori tukmálás miatt lettek kövérek. A mai napig nem tudom a mértéket, bár már sokkal jobb, mint anno volt. A másik fele, hogy nem volt gyerekként "tulajdonom", nekem szánt részem semmiből. Nem volt olyan, hogy épp nem kérek sütit, de későbbre elraknám, mert addigra felzabálták. Ha édességet kaptam, akkor vagy azonnal megettem, vagy nagyon alaposan el kellett rejteni, hogy nem kotorják elő és egyék meg dugiban. Ez is rájátszott arra, hogy "az az enyém, amit megeszek", azt már senki nem veheti el tőlem. Sajnos ez a viselkedés, motiváló erő még a mai napig előfordul.

Emlékszem amikor még alsóba voltunk ebédelni aki nem ette meg az ebédet az fekete pontot kapott, nem értem miért kell erőltetni 🙄

45. Amúgy szerintem is. Nevetséges, hogy mi pl. már az oviban szedhettünk magunknak, van ahol meg a felnőtt nem szedhet magának, mert a háziasszony kisajátítja ezt, mintha valami hatalom lenne, hogy csak ő etethet mindenkit. Anyósnál tapasztaltam még amikor elkezdtünk járni a fiával, időnként meg kellett náluk jelenni ünnepi banzájokon és ő is olyan, hogy mindenkinek szó nélkül szed. Amikor szóltam, hogy ennyi elég lesz, köszönöm, odalökte, hogy "dehogy elég!" és tett még egy nagy merőkanállal vagy pl. még egy húst, amit persze nem bírtam megenni. Már a gyomrom remegett, ha oda kellett menni, bevallom, fiatal voltam és megfelelési kényszeres és időbe telt, mire ki mertem állni magamért és szólni, hogy majd én szedek magamnak. Utána hallottam vissza, hogy anyós szerint emiatt bunkó vagyok :D hát oké :D

Ez a "ki szedi a kaját" érdekes kérdés amúgy. Az én anyám is szed nekem néha, ha otthon vagyok vendégségben, de mindig megkérdezi, hogy hány merőkanállal, inkább sűrű, vagy leve, stb. Számomra így teljesen elfogadható.