Miért kizáró ok sokaknál a bérelt lakás gyerekvállalásra?

8 albérletben laktam, mindig a beköltözésem után derült ki, hogy mégis eladják a lakást, vagy éppen ezek miatt átmenetileg költöztem tovább. Az utolsóban 2,5 évet éltünk a baba előtt, bejelentkezni nem lehetett, sosem volt abban a városban lakcímem, szenvedés volt az egész. Gyerekkel hosszútávú albérletet találni (főleg nagyvárosokban) borzasztó nehéz, egyébként én meg is értem. Emiatt eszembe sem jutott volna albérletbe gyereket szülni, nem kockáztattam, hogy kiraknak 1 év után, és kereshetek másikat egy babával, vagy éppen kisgyerekkel. Hiába adják elő, hogy hosszútávra keresnek lakót, ha 3 hónap múlva mégiscsak úgy gondolja, hogy eladná, vagy beköltözne a gyereke vagy a 40. unokatestvére. Ezek mellett előfordulhat, hogy egy év után akkorát emel a bérleti díjon, amit már nem fizetnél ki, akkor

megint csak költözhetsz stb… fiatalon, vagy gyerekmentes felnőttként alapvetően jónak gondolom, a rugalmasságot tekintve, de gyerek nélkül meg mindig az járt a fejemben, hogy majd a nyugdíjamból is bérleti díjat fogok fizetgetni, vagy hogy lesz? Ezért végül belevágtunk a lakásvásárlásba, nem bántuk meg, sokkal biztosabbnak gondolom.

15-ös, én is ezt mondtam. Nyugat-Európában van lakásbérlési kultúra. (13 voltam)

A kérdésben nincs specifikálva, hogy csak Mo.-ra vonatkozik.

"Miért nem úgy állnak hozzá, hogy ha valami "baleset" / gyerekrongálás történik, a szülő van annyira felelős, hogy helyreállítja, vagy kijavíttatja? Miért nem így állnak hozzá?"

Mert a legtöbb ember nem teszi meg, vagy nem szívesen. Nálunk pl. volt, hogy a bérlő gyerekei letépték a tapétát, össze vissza volt mázolva a fal, tele volt minden szoba zsíros kéznyomokkal. Tudtuk, hogy ez teljes festés, a kauciót pedig bukni fogják így. Nyilván volt pofájuk követelni vissza, miközben azt sem akarták beismerni, hogy ők gyerekekkel laktak ott. Ezután sem tanultuk meg, hogy családosoknak nincs lakás kiadva, újabb költözött be az egyikbe. 2 hónap után kezdték az alkudozást, hogy megcsúsztak anyagilag, anyuka táppénzen volt a kisebbel 3 hétig, vagy a bérleti díjat fizetik ki, vagy kaját vesznek maguknak... De ígérik, következő hónapban két havit utalnak majd. Jött a következő hónap, ahogy az üzenet is, hogy hááát lehet késni fognak a bérleti díjjal, mert nincs a számlájukon pénz és már késő este van, nem is tudnak rá tenni és másnap utaznak el kora reggel. Férjem mondta nekik, hogyha kifizetik az útiköltségünket, akkor mi azonnal indulunk a pénzért, ne bajlódjanak azzal, hogy a számlára teszik (automatában ez kb. 20 másodperc lenne amúgy). Mit ad isten, ez sem volt jó nekik, akkor mondtuk, hogy így viszont mi szeretnénk, ha kiköltöznének a lakásból, mert nem szeretetszolgálat vagyunk. Itt jött a könyörgés, hogy mindjárt karácsony, hová mehetnének 3 gyerekkel így hirtelen, nincs nekik most egy új albérletre pénzük és még minket próbáltak elszámoltatni, hogy tudják, hogy több lakásunk van az épületben, biztosan nem az az X ezer forint hiányzik. Meg anyád. Mi ezután fogadtuk meg, hogy kisgyerekes családnak sosem adunk ki semmit.

Igen, egyedülálló 27 éves, dolgozó nő is lehet paraszt, de mi nem ezt tapasztaltuk. Akikkel gond volt eddig, kivétel nélkül családos bérlők voltak.

Amikor mi megvettük a lakást, az albérlő család élete omlott össze kb. 5-7 éves gyerekekkel ott éltek a gyerekek születése óta. Kb azt se tudták,hova menjenek... helyben van itt az orvos,védőnő, iskola, óvoda, bölcsi,boltok, posta, minden...

Hát,nem irigyeltem őket,az biztos.