Hány év korkülönbséggel született/fog születni a második babátok? Mennyi az ideális korkülönbség?

Lanyom 8 eves volt amikor megszuletett a fiam.

Mi direkt terveztük igy.

23 hónap van köztük.

Nem tudom melyik a jobb, a 2-3 vagy a 4-5 év különbség, mi ezt ismerjük.

Az első év nagyon nehéz volt, kb. másfél évesen kezdtek összenőni, a kicsi beszélni kezdett. Most 3 és 5 évesek, mindketten ovisok, végre fixen átalusszák az éjszakát, most kezdem kicsit könnyebbnek érezni velük.

Nálunk 5 év van köztük, nagyon pozitív a tapasztalatom az elmúlt 7 év távlatából, viszonylag hamar eljátszottak egymással, a nagyobb elég önálló mikor jön a kicsi, jobban érti, nem épp a legkritikusabb időszak,mint pl a szeparációs szorongás vagy a dackorszak időszaka.

Most is jól elvannak, az esetleges nézeteltérések a testvéreknél mindig előfordulnak,de az nem a korkülönség hanen az eltérő személyiség miatt van főleg.

Emellett van elég idő mindkettőre,ugyanúgy megkapja a kicsi az anyával való kettesben töltött időt babaként,mint anno a nagyobb, mivel a nagyobb oviban van. A nagynak is jó,mert tanitgathatja a kicsit, ezt pl nagyon szereti a mai napig a nagyobb fiam.

Szóval összességében én nagyon elégedett vagyok az 5 évvel.

Szerintem mindenkinek mas a tokeletes

Nekunk igy a legjobb.Erre nem lehet felelni,hogy mennyi korkulombseg a legjobb

1

Nincs olyan, hogy jobb vagy rosszabb, hanem szituációk vannak, amit mérlegelni kell.

Pl. ha az első gyerek akkor születik, amikor anyuka 42 éves, akkor ha akarnak második (esetleg harmadik) gyereket, célszerű minél kisebb korkülönbségre rámenni, mert egyáltalán nem biztos, hogy könnyen összejön.

Ha az első gyerek nagyon nehéz természetű, az apuka rengeteget dolgozik, nincs családi és baráti segítség, és nincs annyi pénz, hogy felvegyenek segítséget, emiatt eggyel is nehezen bírnak, akkor célszerű nagyobb korkülönbséggel vállalni a másodikat, hogy az első kicsit önállósodjon, menjen már oviba/suliba, esetleg anyuka/apuka/mindketten szusszanjanak egyet a következő előtt.

Nekünk az az elképzelésünk, hogy ha megszületett az első, akkor minél hamarabb rámennénk a másodikra. Mindenképpen 35 alatt szeretném a másodikat, de akkor is inkább minél közelebb a 30-hoz. Részemről nagyon nagy korkülönbség volt köztem és az öcsém között (10 év), amit én nagyon nem jól éltem meg, rám kb. semmi figyelem nem jutott, csak ha lecseszni kellett, és mindig olyan programokra kellett menni, amiket nem élveztem, stb. (nyilván tudom, hogy ezt lehet teljesen másként is csinálni, de hát az ember elképzeléseit meghatározzák a tapasztalatai). A párom és a bátyja között jóval kevesebb (1,5-2 év, nem tudom pontosan) korkülönbség van, és bár köztük sincs túl szoros kapcsolat, de mivel nagyon hasonló korosztály, sok mindent tudtak együtt csinálni, könnyen lehetett olyan programokat találni, amit mindketten élveztek, stb. Nekem ez sokkal ideálisabbnak tűnik.

Aztán majd meglátjuk, hogy fog alakulni. Meglátjuk, az első baba milyen lesz, hogy bírunk vele, mi lesz a tapasztalat, a nagyszülők valóban szeretnének-e annyira résztvenni a gyerek életében, amennyire mondják, hogyan fogjuk megélni a szülést, meg persze ha minden cukormázas rózsaszínul tökéletes, és valóban úgy érezzük, hogy hamar jöjjön a második, akkor össze is jön-e.

Szóval nincs jobb vagy rosszabb. Élethelyzetek vannak, amikhez alkalmazkodni kell, plusz előzetes elképzelések, elvárások, tapasztalatok, amik miatt mindenki mást fog ideálisnak tartani. És akkor még bekopogtat a valóság, amikor hiába jött egyből az első, a másodikra éveket kell várni, vagy hiába jött nehezen az első, már a nő már a gyermekágyi időszak alatt terhes lesz, mert azt hiszi, úgysem lehet az.

Szóval ez szubjektív, akkor mi a túró rudiét vagyok lepontozva??

Csak tudom,hogy bevált-e Nekem, nem?

A nagylányom már 9 éves lett, mire megszületett a kicsi.

Előbb szerettem volna, de így sikerült.

Ez sok, nehéz összehangolni, hogy itt a nyári szünet, nagy jönne menne kirándulna, de azért a pár hónapos húgával még nehéz.