Ha valakinek azért "nem lehet" gyereke, mert alkalmatlan rá, azt miért cseszegetik?

Vannak emberek akik jellemükből adódóan nem tudnának egészséges és normális szülők lenni, és ha van bennük elég jóindulat meg önismeret, akkor nem is vállalnak gyereket. Pl. én is ilyen vagyok. Hogy egy példát mondjak a sok közül, nem bírom elviselni a hangos zajokat, egy hetet sem bírnék ki egy 3 óránként torka szakadtóból visító újszülöttel. Nyilván ezeken a dolgokon lehet dolgozni ha valaki nagyon akar, de valószínűleg ha tényleg a jelleméből adódik, akkor nem lesz 100%-os az eredmény. És értem hogy ez egyáltalán nem ugyanaz mintha meddő valaki, de tulajdonképpen az ilyen embereknek sem lehet soha gyerekük. Mégis, ha valaki emiatt tudatosan nem vállal, akkor rászállnak mint legyek a döghúsra, hogy há de mi má merthogy "majd a saját gyerekedet szeretni fogod", "majd ha ő csinálja, nem fog zavarni, mert az más", "most így érzed aztán mikor megjön a baba minden megváltozik", "feleslegesen túlaggódod, biztosan jó szülő lennél". Öhmm...nem. nagyon nem. És én például szerettem volna anya lenni, de tudom hogy abból mindenki csak sérülne, és elég rosszul esik hogy az emberek úgy kezelik ezt, mintha hiszti lenne vagy választható dolog vagy egyenesen tök mindegy csak szüljek a vak világba.