"Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond"?

Így van. Nem mindegy, hogy egy játszótéri kakaskodást kell megakadályozni, vagy a drogoktól, rossz társaságtól, öngyilkosságtól, stb. kell megvédeni.

Ez nem az önállóságról és a házimunkáról szól.

Ez tökre igaz, és nem azért, mert a kamaszok feltétlenül megkeserítenék az életedet.

De míg kicsiként az a gond, hogy melyik pelenka nem folyik ki, hogy miért nem eszi meg a sütőtököt, és hogy a Katica vagy a Mókus csoport óvónénije tud-e több verset tanítani, addig idősebb korban aggódhatsz, hogy felveszik-e egy jó suliba a helyi késdobáló helyett, hogy nem leszel-e nagyszülő 16 éves korában, hogy jó szakmát választott-e és lesz-e elég keresete, és hogy nem ültetik-e le 10 évre mert ittasan vezetve kinyírt egy cserkészcsapatot.

Szóval fontosabbak lesznek a gondok, nagyobb kihatással az egész életére.

Persze hogy igaz.

Még kicsiként sarkítva de annyi a dolgod, hogy életben tartsd, ezzel szemben a világ legnehezebb dolga, hogy embert nevelj belőle és ez folyamatosan nehezedő meló a külső hatások, az alakuló személyiség..stb. miatt.

Egy csecsemőt már azzal boldoggá teszel, hogy kicseréled a pelenkáját. Próbáld meg ezt egy kamasznál! 😅

Én azt gondolom, hogy inkább más természetű a nehézség. Az igaz, hogy nagyobb korában nagyobb fajsúlyú dolgok miatt aggódsz, de sokkal kisebb a ráhatásod. Nagyon nehéz kamaszt nevelni, de pont azért, mert önálló döntései és akarata van, és sok tekintetben már önmaga felel magáért (pl.egyedül hagyhatsz egy 12 évest már). Míg egy csecsemő 100%-ban rád van utalva, és nem, nem az a legnagyobb nehézség, hogy kifolyik a pelenka, hanem, hogy éveken keresztül 0-24 rendelkezésére kell állni, mindegy, hogy aludtál-e vagy ettél-e, és kicsit elveszel, mint individum. Ugyanez a helyzet a totyogósokkal, akik simán önveszélysek, mert már van ötlet meg akarat, de belátás még nincs.

Szóval szerintem ez inkább szülő, és gyerekfüggő, hogy ki melyik korszakot éli meg nehezebben.