Mennyire fáj egy szülés?

Szörnyen fáj, de a szülés lópikula ahhoz képest, amikor az orvos érzéstelenítő nélkül tépi a méhlepényt.

És igen, általában ez a módi, ott szó szerint üvöltesz, mert akkora iszonyatos fájdalommal jár, és sajnos lutri, hogy leválik-e szépen szülés után, vagy ki kell tépni.

Egyiket sem indították, de a kitolás(!) közben mindkét szülésnél kaptam oxitocint. Az elsőnél a 24 órás vajúdás utolsó óráiban szinte már bármibe belementem volna, hogy vége legyen, mégis azt mondták, hogy gyengék a fájásaim. A kitolás még két óra volt, de az már nem fájt. Viszont nagyon kifáradtam, nem is igazán voltam magamnál, ezért kaptam 1 óra után oxitocint. Ami fájt még az a varrás. De valószínűleg azért éltem meg rosszul, mert azt hittem, már túl vagyok a szülés fájdalmas részén. A második szülésemnél viszont olyan szinten nem volt durva a fájdalom, hogy az elején nem is hittem el, hogy ez már a vajúdás. A kitolás itt sem fájt és rövidebb is volt.

A légzőgyakorlatok egy darabig segítettek nekem, másnak meg az, hogy tudatosította magában, hogy ez az egyetlen fájdalom, ami jót jelez. Problémamentes várandósságot és szülést!

Alapból egy brutális nap volt, hajnaltól éreztem a fájásokat, olyan volt mint egy menstruációs görcs, elég erős hogy felébresszen és ébren tartson. Kora délután bementem hogy rámnézzen az orvosom, jól van még menjek haza, ha erősödnének és gyakoribbá válnak, akkor menjek vissza... kb egy óra se telt be és mindkettő megtörtént, de addig húztam otthon, ameddig 2 perces fájásaim nem lettek, az is olyan jellegű volt nálam mint kezdetben, csak kb 1000x erősebb. Olyan iszonyatos volt végül a fájdalom, hogy gondolkodni se tudtam, ott feküdtem összegörnyedve a zuhanyzó padlóján. Nem tudom honnantól számított a vajúdás kezdete, az osztályra végül fél 10kor vettek fel, és pár perccel éjfél előtt szültem meg, valamelyik ponton kaptam oxitocint is, de erről teljesen lemaradtam, ilyen fájdalmat elképzelni se tudtam korábban, és ott volt a full tehetetlenség is, háton mint a teknősbéka. De a szülésznő legalább időről időre bemondta hogy mennyire tágultam ki. Aztán jött az, hogy na akkor most tolni kell, ha érzem a fájdalmat. Az már könnyen ment, bár annyira folyamatos volt a fájdalom, hogy kb csak tippeltem hogy mikor kéne, de legalább tudtam valamit csinálni, és lehetett összeszorított foggal, ordítás nélkül.

A végén még kicsit kényelmetlen volt amikor rángatták ki a méhlepényt, és az amikor a doki tűvel cérnával összevarrt, kellett pár öltés.