Nekem hullámzik, hogy hol akarok gyereket hol nem. És leginkább a ciklushoz igazodik. Szerintem a hormonok váltják ki, hogy nagyon szeretnék babát, mikor ovulációm van, aztán elmúlik a vágy és félelem tör rám. Más tapasztalt ilyet?

Teljesen mindegy, mi mit érzünk, amíg benned van, hogy NEM akarsz, nem kell gyerek.

Azoknak is bromi nehéz a szülőség, akik 99%-ban akarták, hát még, aki nem akarja.

Bennem is volt, de eszem is, így nem csináltunk gyereket, csak merta hormonok épp hülyék.

A gyerek nem olyan, mint egy kismacska, egy kutya, egész életre szól és még egy "jól alvó, nyugodt, nem hisztis" gyerekkel is cs.szett nehéz az élet.

Hát még azzal, aki kólikás vagy dackorszaktól kezdve mindenért üvölt és vergődik (mint öcsém pl).

Nekem is egyre gyakrabban ez az érzésem. Kb. 35 éves korom körül kezdődött. Mintha a hormonok azt súgnák, hogy szexelni akarjak, mikor még erősebb, akkor, hogy teherbe esni akarjak. Aztán vérzés körül elmúlik, majd kezdődik elölről. Kb. ugyanúgy elborítja az agyam, mint ahogy a férfiak is mondják, ha szexelni akarnak egy nővel, akkor nem tudnak gondolkodni, csak cselekszenek.

Szerintem a hormonok sokkal nagyobb befolyással vannak ránk és a gondolatainkra és erzelmeinkre, mint sejtettük volna...