Mennyi pénz, és milyen háttér megléte után mernéd bevállalni a pároddal az első kisbabátokat?

Szia!

Mi úgy vállaltuk be,hogy van egy külön lakásunk,igaz,tesóm is itt lakik még,de szülőktől külön vagyunk teljesen,nem vagyunk gazdagok,de a férjemnek régóta van egy jó munkahelye,ahol viszonylag jól keres.Van kocsihitelünk,és egyéb kiadásaink is.Ha arra vár az ember,hogy minden tökéletes legyen,sose lenne gyereke.Nálam inkább a kor határozta meg,mert tesót is szeretnénk majd,és hogy ne fussak ki a biológiai időmből.

Nézd, én 30 éves koromig vártam a babával, mert vagy megvolt az anyagi és szociális háttér, de a pasi nem úgy állt a dolgokhoz, ahogy kellett volna, vagy jó kapcsolatom volt, de semmi pénzünk nem volt soha, mert alig kerestünk valamit.

Tavaly ismertük meg egymást a párommal, 2 hónap után összeköltöztünk albérletbe, és fél évre rá jött össze a baba; mindkettőnknek rengeteg adóssága van különböző okoknál fogva ( ezt most nem részletezem, miért ) + albérletet + rezsit is kell fizetni stb.stb. mégis bevállaltuk, mert ha belegondolunk, 5 év múlva se fogunk jobban állni anyagilag, max.akkor már a saját lakásra meg y rá ez a pénz, ami a csekkeinkre, de nem várjuk meg, mert több gyereket is tervezünk és nem akarok túl későn szülni.

30/n

Mindenkinél más. Mi anyámmal élünk és úgy vállaltuk a babát, hogy föállásban én egy percet nem dolgoztam életemben! És nem becsúszott hanem tervezett baba volt. És nagyon jól megélünk egy fizetésböl még ígyis, hogy a lakáshitel felét mi fizetjük.

22/L

Mi akkor vallaltuk be, amikor a kapcsolatunk tokeletesen babaerett lett.

A hatter, ami volt: fix munka nekem, fix munka a ferjemnek, nem volt kiugro keresetunk, de nem is volt gyenge, nem voltak ho vegen sem anyagi gondjaink. Autonk volt, lakasunk nem, alberletben laktunk, de nem is volt igenyunk sajat tulajdonra (azota sincs es mar ket gyermekunk van).

A foiskolat en mar befejeztem es mar dolgoztam, szo volt masoddiplomarol, de az elmaradt,viszont nem is lett volna a babavallalas feltetele, inkabb csak extra (olyat szerettem volna tanulni, ami erdekel, de nem megelhetesi alap).

Szerény véleményem az, hogy nem mindig attól függ, hogy értett e valaki az anyaságra, hogy mennyi pénz van a takarékban és van-e saját lakása.Nem egy olyan ismerősöm van, aki annyira túlzásba esett, hogy a végén kifutottak az időből és most meg egyszerűen nem lehet gyerekük.

Barátnőm 32 évesen azért ment szét a barátjával, mert tovább akart tanulni, holott megvolt a biztos háttér, de neki a karriere fontosabb volt, ha jól tudom, becsúszott egy baba és elvetette.Most együtt él egy szintén jómódú hapsival, megszerezte a diplomát, lakás van ( igaz, hitelre ), és egyszerűen nem lehet gyerekük, ő meg fut ki az időből egyre jobban, most 37 éves.

Nem azt mondom, hogy a semmibe kell szülni, de ha az ember folyton csak gyűjtöget, spórol, gürizik ezerrel, nem biztos, hogy mire minden meglesz, ami kell egy gyereknek együtt is maradnak..Jópár ellenpéldát tudok és valahogy nem sajnálom az illetőket.