Miért van az hogy a szülők többsége nem képes normálisan nevelni a gyerekét?

mert néhány szülő gyagya, s rosszat akar tenni szándékosan a gyerekének h majd utálják közösségben meg az életben

szerintem ök azt hiszik az a normális és fogalmuk sincsróla mért killlodnak a gyerekükkkel

Uhhh, remélem nem oda viszitek majd bölcsibe a gyereket, ahol ilyen ember dolgozik! Azt messze el kell kerülni!

Szeretem az ilyen buta embert, aki úgy nyilvánít véleményt gyereknevelés témában, hogy saját gyereke sincs...

Nekem van gyerekem, és teljesen egyetértek a kérdezővel, hogy a mai szülők egy része (tisztelet a kivételnek, akinek nem inge ne vegye magára!!) mindent ráhagy a gyerekre, úgymond "Nem korlátozom a gyereket, nehogy belegázoljak a lelkivilágába!" - címszó alatt mindent megenged a gyerekének -. Nekem is van az ismeretségi körömben olyan anyuka, hogy szó nélkül hagyta, hogy a gyerek vendégségben 2 kézzel verje a tvt, a csokiskekszet végigkenje a fehér kanapén, és egy szót sem szólt érte. A gyerek úgy randalírozott a lakásunkban, ahogy akart, az anyja meg mondta, hogy ő mindent megenged a gyerekének. Na, az ilyen szülőknek én sem adnék gyereket, majd ne lepődjön meg, ha a fene nagy szabadságban nevelt gyerek később a börtönben végzi, mert nincsenek korlátai, azt hiszi mindent megtehet,amit akar, büntetés nélkül. A gyerek későbbi sorság nagyban meghatározza, hogy otthon milyen nevelést kap, ill. kap-e nevelést. Ha a gyereknek otthon mindent szabad az óvónéni megfeszülhet, akkor sem tud majd hatni az ilyen gyerekekre, belőlük lesznek a magatartásproblémás iskolások, később ki tudja milyen felnőttek.

Ez csak feltételezés...butaság.

Azért mert valakinek nincs saját gyereke, még lehet véleménye. Anyám (aki két gyereket felnevelt) iskolában dolgozik, alsósokat tanít, illetve ovisoknak tart suli előkészítőt, és ő is ezen a véleményen van. Sokszor meséli, hogy amikor uzsonnáznak a gyerek, akkor hangosan böfögnek az asztalnál, a szájukat meg se törlik, stb. mert otthon egyáltalán nem foglalkoznak vele, hogy erre a gyereket megtanítsák. És ezzel a szülő saját magára is szégyent hoz, mert bizony a pedagógusok egymás között ezt szépen meg is beszélik és megvan a véleményük némely szülőről. Meg hogy nem tanítják meg a gyerekeket köszönni, na az is szép... Én mielőtt szültem, egy non-stop boltban dolgoztam, pici kis helység, én minden belépő vevőnek köszöntem, hallhatóan, de számtalanszor volt, hogy nem köszöntek vissza (gondolom gyerekkorukban nem tanították meg őket rá), de az volt a legszebb, amikor 4-5-6 év körüli gyerekkel jön anyuka apuka, aztán a szülők mondjuk köszöntek, de a gyerekek nem. És a szülők ezt lesz*rják. Meg hogy a gyerekek mindent összefogdostak ami a polcon volt, levertek két üveget, aztán amikor kértem, hogy a szülők fizessék ki, akkor ők voltak kiakadva, hogy hát gyerekek még, nem tehetnek róla. Na de a szülő csak tehet róla, hogy nem képes megtanítani a gyerekét, hogy nem nyúlunk ahhoz, amit még nem fizettünk ki. Ezért nem a gyereket kértem, hogy fizesse ki. Azért én emlékszem rá, hogy amikor kicsi voltam, még bőven óvodás, akkor ha beléptünk valahová, ahol köszönni kellett, akkor anyám mindig kicsit megszorította a kezem, és akkor már tudtam, hogy azt kell mondani: csókolom. És azt is tudtam, hogy nem nyúlunk a boltban kirakott dolgokhoz. Erre meg még nagymamám tanított meg, igen hatásosan, csak úgy volt szabad nézni a dolgokat, ha hátra tettük a kezünket. Én a mai napig hátra teszem megszokásból, ha valami olyan tárgyat nézegetek, ami törékeny vagy nagyon drága vagy ilyesmi. Csak egyesek nem veszik a fáradtságot arra, hogy megtanítsák az alapvető dolgokra a gyerekeiket.

Ezt a témát rengeteg oldalról lehet megközelíteni, éppen ezért felesleges is volt beírni ide kérdésként. Egymás mellett fog elbeszélni mindenki.