Milyen volt, hogy neked mint nőnek a terhességed az első volt, de a párod ezt már párszor átélte?

Sok férfi sajnos az első gyerek előtt is így áll hozzá. Itt írta valaki régebben, ami nagyon megütött (veszélyeztetett terhes volt a lány): "nem értem, mi bajod, a terhességbe még senki nem halt bele". Első gyereküket várták.

Mondd el neki, hogy értse meg, hogy ez számodra fontos és próbáljon így hozzáállni a dolgokhoz. Valószínűleg ha nő lenne, soha nem mondana ilyet :(

Az én páromnak is van már két gyereke az előző házasságából. Mikor terhes lettem mindenben mellettem állt, segített, jött velem ultrahangra is párszor, majd mikor be kellett feküdnöm a kórházba jött minden nap látogatni, pedig a saját anyukája hívta fel a figyelmemet, hogy ha nem jön be a párom látogatni, az azért lesz mert ki nem állhatja a kórházakat. Mégis jött. :)

6 hetet voltam/voltunk bent, ebből egy hónapot már a gyerekekkel együtt, csak nem jöhettünk haza a kis súlyuk és egy bárányhimlő miatt amit én kaptam el a kórházban. :( Ma már 22 hónapos csodálatos gyerekek, egy fiú, egy lány, ikrek. :) Az apjuk nagyon szereti Őket, segít amiben tud, nem ijed meg a tisztába tevéstől, öltöztetéstől, etetéstől sem, szóval szerintem nálunk még előny is, hogy már van tapasztalata, és nem egy ugyanolyan elsőgyerekes, tapasztalatlan ember mint én.

Az meg szerintem nem igaz, hogy a terhesség nem nagy ügy, mert természetesen az a szép és jó, ha minden simán megy, de minden terhesség más! Egyik ilyen, másik olyan..

Nekem sem volt az égvilágon semmi gondom, még a 35. hét végén sem, de már biztonsági okokból be kellett feküdnöm. (felénk az a szokás, hogy az ikerterheseket már a 24. héten befektetik, de kikönyörögtük, hogy ne kelljen, hisz' semmi bajom nem volt. Végül a 37. hétig bírtuk egyben...)

Szerintem beszéld meg a pároddal, hogy tényleg komolyan gondolja, hogy szeretne még gyereket, és csak akkor vállaljatok, ha maximálisan melletted tud állni, ha odafigyel Rád, mert attól, hogy Neki már van gyereke, ez most egy másik "élet", az előzőn túl kell lépni, vegye úgy, hogy ez az első, persze a pozitív tapasztalatait "vegye elő" ha szükséges. :))

Remélem minden rendben lesz!

Szép estét,

30/N

"a terhesség nem nagy ügy"

Annyira szeretném, ha valamilyen csoda folytán nem egy gyerek kihordását, csak egy sima menstruációs ciklust átélne férfi. Szerintem igen is nagy ügy,én végig szenvedtem az első trimesztert, és akkor fogadkoztam is, hogy soha többé terhesség..persze akkor még fogalmam sem volt, hogy tudnak fájni a csontjaim, méheim, a baba erősebb mozdulatai..és még nem született meg!! A szülés sem egy sétagalopp, persze lehet szép.

Remélem valahogyan tudsz formálni a párod véleményén, mert amíg így gondolja addig én (persze ez személyes vélemény) biztos nem szülnék neki/nekünk.

bocs méheim -méhem!

Remélem csak egy van:)