Egyik kicsi, másik pici! Van segítségetek? Alakítottatok ki közös naprendet?

Nekem még nincs gyermekem, de anyukámnak 3 is van. Nagyon sokat mesélt arról, amikor a bátyám és a nővérem kicsik voltak. 10 hónap a korkülönbség kettőjük között; anyukám 20, illetve 21 éves volt, amikor a gyerekek születtek. Nagyon kevés segítséget kapott, mert a férje reggeltől-estig dolgozott, hogy legyen miből megélniük, majd mellette sportolt. Nagyszülők az 50-es éveikben jártak, tehát aktív munkáséletet éltek. Anyukám azt mondta, hogy nehéz volt, de bele lehetett tanulni.

Nővéremet vitték bölcsődébe, közben bevásároltak, számlákat feladtak, stb. A bátyámmal otthon volt, játszottak, sétáltak, stb. Majd délután mentek a nővéremért - szintén együtt -, és estig hárman voltak otthon. Lementek a játszótérre (panelben laktak egy nagyvárosban), verseket-meséket olvastak, vagy anyukám és a hasonló korú babás barátnőivel találkoztak (gyereket is vitték), meglátogatták a nagyszülőket (pár km-re laktak egymástól), stb. Este, amikor hazaért az apuka, már meg voltak fürdetve, etetve, még egy kicsit játszottak, és aludtak. Míg ők aludtak, anyukám éjjel vasalt, és elvégezte azokat a házimunkákat (amik nem voltak zajosak), amit napközben nem tudott.

A világ legjobb anyukájának tartom / tartjuk.

Szia!

4éves a nagylány, 3éves a kislány, 6hónapos terhes vagyok. Egyedül. Sajnos a picike apukája elhagyott minket.

A két kicsit egyedül neveltem a kezdetektől, mert a nagylány betegsége miatt (autista) a férjem elhagyott, de nem bántam. Egyedül voltam velük, 0 segítséggel. Otthon dolgoztam éjjelente, mikor aludtak. Nappal velük voltam. Mára fél szavakból is értjük egymást.

Nagyon nehéz volt, iszonyatosan. A nagylány betegsége miatt, de szép lassan elkezdtünk fejlődni, és mára teljesen normális életet él.

Aztán a párom felbukkanása után a nagylány hatalmas fejlődésen ment át, mert érezte, hogy szereti őt a párom, és a lányka azon volt, hogy a párom értse őt.

Sajnos szétmentünk, és így egyedül leszek a 3kicsivel. Most apukámnál lakunk, de ő segítséget nem igen jelent, mert 70éves. De szereti a lányokat, és ez a lényeg!

Biztosan nehéz lesz, mert a lányoknak speciális étrendje van, ami napi szinten sok fejtörést jelent. Ételallergiásak: búza, kukorica, zab, zeller, szója, tojás...és még sorolhatnám...

Nehéz, nagyon, de Te tudsz rajta változtatni!

Amire én rájöttem:

Akkor kell pihenned, mikor ők is pihennek! Muszáj!

A háztartás megvár, mert ha pl fél órára elvannak egymással a kicsik, akkor Te odateszel valami egyszerű ételt főzni, és ha utána nyűgösek, akkor ha olyan, hagyod főni, ha nem, elzárod, később folytatod.

Esetleg a nagyobbik ha szereti a meséket, néha foglald le dvd-vel. Nem órákig, de fél-egy órát el tud lenni! De szép mesékkel (Magyar népmesék). A kicsi nyugodtan nyűglődhet, ha tiszta a pelus és tele a pocak, ne kapd fel egyből.

Ha süt a nap, menjetek sétálni, Te is feltöltődsz! Ez is kell!

És mély levegő! Nem szabad a gyerekek előtt sírni!

Megkérdezhetem, miért vagy egyedül? Párod? Szülők?

16 hó van köztük,valahol olvastam,hogy a kisebb gyerekek toleránsabbak,mert érzik,hogy nem csak ők vannak.Nálam így is volt.A nagyobbal több bajom volt.Nem mondanám nehéznek,nekem se segítettek,igen,jól írják előttem,aludni kell velük,pihenni,a mosogatás meg vár.

És egy aranyszabály:NEM KELL EGYBŐL FELKAPNI,HA SÍR,A KICSIT.Ez tényleg így van.

Nekem a két gyerek között 15 hónap van. A kicsi 10 hónapos, a nagy 2 éves. Nekem van úgynevezett "segítségem", mert a szüleimnél élünk! A főzést átvállalta anyukám, pontosabban nem engedi, hogy én főzzek. De! A gyerekek ellátása, a ház és a kert az én feladatom. Természetesen mindenhez folyamatos kommentárral! Tudod az a tipikus, van sapka, nincs sapka efektus! Soha semmi nem jó úgy ahogy csinálom!

A két gyerek már most nagyon jól eljátszik regelenként, míg én csinálom a dolgokat! Vagy segítenek! Sétálunk minden délelőtt, mert be kell vásárolni is! :) A nagylányom ügyesen végigsétálja az utat, a kicsi végigalussza a babkocsiban! Ők nem alszanak egyszerre, de így legalább tudok mind a kettővel foglalkozni külön-külön.

Én úgy tapasztaltam, hogy mire jöttek a nagyobb megterhelések, mint a közlekedés, addigra ügyesen beleszoktam a kétgyerekes létbe!

fontos, hogy minden este töltsetek néhány percet együtt apával! Sokmindenben tud segíteni, ha csak kibezséli az ember a "gondjait". Mi minden este legalább negyed órát beszélgetünk a nap történéseiről miután lefeküdtek a gyerekek. Engem nagyon feltöltenek!

Jó babázást kívánok!