Hogy lehet túlélni egy gyerek elvesztését?
Nem tervezett baba volt, védekezés mellett lettem terhes, még nem akartunk gyereket. Ő mégis jelentkezett. Elég problémás volt a terhesség, sokáig nem is volt biztos, hogy egészséges lesz, úgyhogy nem is nagyon éltük bele magunkat az egészbe. A férjem inkább abortusz-párti lett volna, én viszont esélyt akartam adni neki. A vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy valószínűleg egészséges lesz, de nem zárták ki teljesen, hogy mégsem. Bár szervi elváltozást nem találtak, de mivel egy akkori betegségem miatt igen erős gyógyszereket kellett szednem, azt mondták, hogy akár szellemi sérült is lehet, amit viszont nem lehet magzat-korban kimutatni. Próbáltunk barátkozni a gondolattal, hogy lesz egy gyerekünk, aki talán szellemileg sérült lesz, de az is lehet, hogy teljesen egészséges. Telt az idő és én egyre inkább pánikba estem. Féltem a jövőtől, attól, hogy teljesen felborul az életünk, attól, hogy esetleg beteg lesz és egyre többször, egyre gyakrabban gondoltam arra: nem akarom ezt a gyereket! Tudom, szörnyű, de mégis így történt. Aztán a szülés előtt néhány nappal úgy éreztem, valami nincs rendben. Bementünk a kórházba, de ott már csak annyit tudtak mondani, hogy nem dobog a szíve. Egy teljesen egészséges kisbabát szültem, akit a nyakára tekeredő köldökzsinór megfojtott. Ennek már több éve és azóta sem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy én vagyok az oka az egésznek. Biztosan érezte, tudta, hogy nem akarom őt és úgy döntött, akkor inkább elmegy, nem marad velem/velünk. Ez annyira borzalmas!
Több év telt el, a férjem mondogatja, hogy szeretné, ha lenne gyerekünk, de nekem állandó lelkiismeret furdalásom van, hogy a fiam miért nem kapta meg azt a szeretetet már magzat korában, amit egy tervezett, várt baba kap, hogy ő miért volt kevesebb? Félek, hogy megbüntet a sors és most már, amikor akarjuk, akkor sem lesz gyerekünk, hiszen kaptunk egy esélyt, kaptunk egy kisbabát, de mi mégis eldobtuk. Tele vagyok szorongással, kétségbeeséssel, félelemmel, lelkiismeret furdalással.
válasza:Egyet ne feledj, nem tehetsz róla.A félelem normális amit éreztél.Ez az érzés biztos elő fog jönni a következő terhességnél is.Nem szabad hogy évek teljenek el úgy hogy ,,bele őrülsz" a gondolatba.Túl kell lépned és esélyt adni egy újabb kis életnek!!
Egy ismerősöm szintén bement szülni a kiírt/megbeszélt napon és már nem volt szívhang.Pedig ott is várt baba volt.És azóta megszületett már a 3 hós kisfia.
Tudom könnyű nekünk ezeket a sorokat leírni, de szedd össze magad.:-)
válasza:Elfogadni nehéz, ami történt. De meg kell tanulnod ezzel együtt élni, továbblépni, hogy tudj és merj BOLDOG ANYUKÁJA lenni a leendő kisbabádnak!
4 éves lenne ezen a nyáron az első kisfiam. Ő problémamentes terhességből, időre született. Nekünk 12 óra boldogság jutott csak vele, életének 3. napján elment. A szívem szakadt meg akkor. Aki csak említeni merte a következő babát, egy pillantásommal elhallgattattam. Nekem amiatt volt, van, lesz lelkiismeretfurdalásom, hogy nem voltam mellette, amíg ide-oda hurcolták mindenféle vizsgálatokra. Csak remélem, hogy tudta,tudja, mennyire szeretem, és hogy nagyon hiányzik.
Az első hetekben azt sem tudtam elképzelni, hogy ezt ép ésszel fel tudom dolgozni. Ami sokat segített, hogy nálunk nem tabu téma, ami történt. Ha úgy esik jól, akkor megosztjuk a férjemmel a gondolatainkat, de van hogy nem beszélünk, csak egy gyertyát gyújtunk. És sokat köszönhetünk a barátainknak, aki mellettünk álltak,sosem kérdeztek vagy adtak kéretlen tanácsokat, de bármikor meghallgattak.
De! Kétség nem férhet hozzá, ami igazi gyógyír a lelkünknek, az a második fiúnk, aki nemrég múlt 2 éves. Nem pótolja mindazt, amit elvesztettünk, de értelmet ad az életünknek, és egyetlen mosolya, kis kezének érintése BOLDOGGÁ tud tenni, tudunk újra nevetni, örülni az életnek.
Én is féltem sok mindentől, azt gondoltam sosem leszek képes kimondani: na, most készen állok az újabb babavárásra. Ezért a sorsra bíztuk a baba érkezését, és már az első hónapban megfogant. Bár a terhességem ezúttal is gond nélkül zajlott, amit közben végigéltem, azt el lehet képzelni...De ettől kezdve erőt tudtam venni magamon, és már nem engedtem, hogy folyton az járjon az eszemben, mi miért történt, és kinek a hibájából. Sosem felejtem el, de megtanultam vele együttélni.
Kívánom Neked, hogy minél előbb legyen erősebb a vágyakozás egy baba iránt, mint az összes rossz érzés, és akkor lesz erőd végigcsinálni. Hidd el, Neked is jár ez a boldogság, Te is megérdemled, hogy egyszer a karjaidban tarthasd kicsi gyermeked!
válasza: válasza:Előző vagyok, még eszembe jutott valami:
válasza: válasza:03-24 06:55!
Szeretnék veled beszélgetni!ugyanígy érzek, már teljesen tönkrementem most vagyok 5 hetes terhes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!