Még miért nem vállaltatok gyereket?

Nekem már van ugyan, de 32 voltam, amikor megszületett, akkor már kereken 10 éve voltunk együtt a párommal.

Egyrészt a körülmények, másrészt magunk miatt nem vállaltuk hamarabb (amit így utólag kicsit már bánok)

Körülmények: Pont a párommal való megismerkedésünk előtt halt meg anyukám, rá 3 évre a nagymamám (engem ők neveltek) egyetemre jártam, dolgoznom kellett, + még egy jó kis lakásmaffia per is rám maradt, és mire minden megoldódott 27 éves lettem. Ekkor költöztünk össze, és ezután találtunk mindketten normális, stabil melót. Szóval dolgozni szerettem volna még pár évet a baba előtt.

Mi magunk: talán későn érő típusok vagyunk mindketten a szülői feladatra, s kicsit féltünk a felelősségtől, s ki akartam élvezni a fiatal éveimet, menős voltam, bulizós.

Én ugyan már 31 vagyok, de 29 voltam amikor a kisfiam született, akkor már 13 éve voltunk együtt a férjemmel.

Mi nagyon korán megismerkedtünk, szerencsére tökéletesen működik minden, de mi sem akartunk abba a hibába esni, mint sokan körülöttünk, hogy gyors gyerek, aztán minden más meg elmarad, háttérbe szorul. Először befejeztük a sulit mindketten, majd dolgozni kedztük és közben megalapozni a családi életet. Lett saját házunk (igaz nem kristálypalota), de a saját (igaz még fél év hitel), van autónk, és mindemellett éltük a kis világunkat, eljártunk szórakozni, kikapcsolódni, éltünk csak kettesben és most láttuk elérkezettnek az időt, hogy gyereket vállaljunk. Mi nem gondoljuk, hogy bármiről is lemaradtunk volna, szerintünk ez így jó.