Baj, ha nem anyagilag, hanem inkabb szellemileg es erzelmileg akarjuk megalapozni a gyerekek jovojet?
Olvasom, hogy sokan azert vallalnak egy, maximum ket gyermeket, mert tobbnek nem tudnak megalapozni biztosan a jovojet anyagilag.
Tehat hogy a gyereket tanittatni kell, lakast venni, anyagilag tamogatni, stb.
En viszont nem ebben latom a megoldast.
Mi negyen vagyunk testverek, nagyon kiegyensulyozott kornyezetben nottunk fel, mindig osztonozve voltunk a tanulasra, arra, hogy talpraesettek legyunk, forogjon az agyunk, kitartoak legyunk, tegyuk magasra a lecet, stb.
De ez nem abban nyilvanult meg, hogy kulonorakra jartunk sok penzert, vagy az egyetem/foiskola alatt is vegig mindent a szuleink fizettek, nem ok vettek az elso autot, nem ok vettek a hazat/lakast.
Valahogy az volt a termeszetes, hogy ezeket magunk erjuk el es nem szakadtunk bele, csinaltuk a dolgunkat.
Peldaul en 18 eves korom utan szinte egyaltalan nem tartottam igenyt anyagi tamogatasra a szuleimtol, igy is volt valamennyi, de evidens volt, hogy inkabb a tanulmanyi eredmenyemmel kerulok be egyetemre, dolgoztam vegig mellette valogatas nelkul, abbol es osztondijbol tartottam fent magam, majd a ferjemmel kettesben alapoztuk meg az eletunket a sajat keresetunkbol.
De a testvereim is igy csinaltak, tehat nem egyedi az eset.
Lehet, hogy en gondolom rosszul, de a meglevo ket gyermekem melle en abszolut nem felek meg vallalni egyet (vagy kettot, ha az idonkbe belefer). Ugy gondolom, hogyha tudom oket is hasonlo ertekrend szerint nevelni es meg tudom adni nekik azt a szellemi es erzelmi tamogatast, amit mi is megkaptunk, akkor megalljak a helyuket az eletben.
Nem celunk az, hogy a gyermekeinknek tobb milliot rakjunk felre 18 eves korukra, vagy mi vasaroljunk nekik lakast/hazat.
Van meg valaki, aki igy gondolja manapsag?
válasza:Marmint en honnan irok?
Magyarorszagrol, most mar innen.
Meg egyetem utan mentem ki kulfoldre, ott eltunk negy evet, ott szulettek a gyerekek is. Most meg szulesi szabin vagyok, visszakoltoztunk. Most gondolkodunk epp azon, hogy visszamenjunk-e par evre. Bar ez lenyegtelen a tema szempontjabol szerintem.
Ne haragujatok egyebkent, nem szeretnek kulonosebb vitat, nem az volt a celom, inkabb csak az elmelkedes es tapasztalatok begyujtese.
válasza:Egyet értek veled kedves kérdező.
Mi négyen vagyunk tesók,gondolhatod,hogy a szüleim nem tudták megalapozni anyagilag mindannyiunk jövőjét.
Ők is más alapokra törekedtek.Nem vagyunk diplomások,de ennek nem az anyagi feltétel a hiánya,pusztán csak nem volt bennünk motiváció hozzá.De ennek ellenére megelégszünk azzal ami van,nem okoz érzelmi megrázkódtatást a társadalmi helyzetünk egyikőnknek sem...
Két gyermekem van,nem tervezünk többet,de azt sem tervezzük,hogy anyagilag mi alapozzuk meg a jövőjüket.Ha akarják az lesz belőlük amit csak szeretnének,ha...megdolgoznak érte.Lehet levelezőn,munka mellett tanulni..Ha nem megy,akkor viszont nem kell erőltetni,elégedjenek meg azzal ami pillanatnyilag van.
Lehet,hogy ez a hozzáállás megbotránkoztató sok szülőnek,aki már 3 évesen rakja félre a pénzt a gyerek főiskolai tanulmányira.
kérdés:Akar-e az a gyerek majd főiskolára menni?
Persze ha nem akkor is jól jön majd neki az a pénz,de....Jó-e neki érzelmileg ha ilyen előre eltervezett elvárások szerint fog felnőni?
Sok kétségbeesett kamasz tesz ám fel ezen az oldalon kérdést azzal kapcsolatban,hogy :4,5 lett az átlagom,Anyámék meg fognak ölni,hogyan adjam be nekik???
Ez annyira elszomorít,és lehet gondolkodni,hogy egy 12 éves miért depressziós,és egy 19 éves miért gondol egyfolytában az öngyilkosságra,amikor fősulira jár,az anyagi lehetőségei adottak,stb,stb...
Persze sok esetben bejön a szülők számítása.
Én egyenlőre még nem tudom a 8 és 4 éves gyerekemről,hogy mihez lesz tehetségük,milyen irányba terelgessem őket.....
válasza:Szerintem egyáltalán nem baj.
Nagyon felnézek rád, amiért így gondolkodsz. Mert gondolom ettöl eltekintve próbálsz azért mindent megadni nekik ami töled telik.
Sosem lennék ilyen bátor, mert nem olyan a mentalitásom sajnos. Tipikusan olyan ember vagyok, ha valami nem tetszik, odébb állok. Munkahelyekkel is így vagyok. Bírom 3-4 hónapig egy helyen, aztán keresek mást. Jó, nyílván ha azt csinálnám amit szeretek, nem lenne ez. Azért kapcsolódik ide, mert erre a bizonytalan életvitelre, én csak 1 gyereket mertem vállalni. Férjem az aki sokat keres, de mi van ha történik vele valami? Akkor ott vagyok 3-4 gyerekkel az éhenhalás szélén. Ez senkinek sem jó. Mert még 1 gyereknek tudok összekaparni vész esetén egy kis ételt, de 3-4-nek már biztosan nem. Férjem nagyon szeretne másodikat, de pont ezek miatt én nem. És ezen nem tudok változtatni, a sulijaimat is így csináltam végig anno. 4 különbözö általános suliban jártam ki a 8 osztályt, 3 középben csináltam végig a 4 évet....mert nem bírom a stresszt.
Szóval alapvetöen nagyon irigyellek (jó értelemben), simán meg lehet csinálni egy normális életvitel mellett.
Koszonom az osszes valaszt!
Most atolvastam az egeszet ujra es lehet, hogy valami felreertheto.
A felsofoku tanulmanyok finanszirozasat/nem finanszirozasat ne ugy kepzeljetek el, hogy egyaltalan nem all szandekunkban tamogatni oket azok alatt az evek alatt, hanem kirakom oket 18 evesen a felvetelrol szolo levellel a kezukben es mehetnek dolgozni es tanulni.
Szo sincs rola. Nem vallunk tajgetoszi elveket. :)
Viszont azt igyekszem majd megtanitani nekik, hogy addig nyujtozzanak, ameddig a takarojuk er es ha az nem eleg, akkor rakjanak meg ok ehhez hozza.
A fovarosban elunk, elek sok konnyen elerheto iskola van a kornyeken. Nyilvan nem fogom tamogatni az alberletbe/kollegiumba koltozesuket csak azert, mert az olyan jo buli. Ha megis szeretnek, akkor nyugodtan mehetnek, viszont akkor, ha ok maguk tudjak finanszirozni az alberletet, hiszen ez nem egy szukseges kiadas. Ha suliidoszakban nem megy a munka, akkor nem megy, de akkor is van nyariszunet, ki kell hasznalni. De nyilvan ha extra igenyeik is lesznek (dragabb ruhak, dragabb hobbik), akkor kitalalnak majd valamit evkozben is ezeknek a finanszirozasara, vagy lemondanak ezekrol egy idore.
A gyerekek erkezeset mi pont amiatt terveztuk/tervezzuk igy, ahogy van, mert nem akarom oket 18 evesen szelnek ereszteni. Az elso ket gyermekunk egyutt erkezett. Mint irtam korabban szeretnenk meg 1-2 gyermeket, de kb 7-8 ev korkulonbseggel vallalnank oket (marmint az elso kettohoz viszonyitva), hogy ok is ugyanazt a tamogatast kaphassak meg fiatal felnottkent, amit a ket nagyobb.
Ha valamilyen oknal fogva megis ugy alakulna, hogy mindegyiket el tudnam inditani anyagilag is az eletben nagyobb osszeggel, vagy lakassal az termeszetesen nem lenne baj, szo sincs rola, de ez csak egy extra dolog lenne, ami jo, ha van es nem alapelvaras.
válasza:1 gyerekem van és nem is lesz több!Mert havi 180 ezer forint a bevételünk és én erre nem mernék több gyereket vállalni.Hiába akarom én érzelmileg meg szellemileg megalapozni a gyerek jövőjét,ha enni meg nem tudok neki adni,és nem tudok neki normális ruhát venni....
Úgyhogy nálunk marad az egy csemete és minden téren megpróbáljuk támogatni!
Utolso valaszolo:
persze, en ezt teljesen megertem. Nalatok a pillanatnyi megelhetesrol van szo, ez az ok.
Nem eppen erre gondoltam. Vannak ismeroseim (es mint irtam ezen az oldalon is olvasok hasonlot), akiknek egyaltalan nincsenek megelhetesi gondjaik, megtakaritas is van a hatuk mogott, stabilan elnek es ha nem tortenik katasztrofa, akkor hosszutavon is stabilak maradhatnak. De az a kozponti cel a gyermekek szamanak meghatarozasakor, hogy a gyereknek lakast kell, a gyereknek millios megtakaritas kell, stb. En csak ugy erzem, hogy nem ez az elsodleges szempont.
Tenyleg jo, ha van, de talan nem ez a toke az, amit a legjobban tudnak kamatoztatni es egyaltalan nem biztos, hogyha csak ezek a feltetelek teljesulnek, akkor sinen lesz az eletuk.
válasza:Nekünk is 180ezer a havi bevételünk két gyerek van, tervezzük a harmadikat, +lakáshitel 60. Nem nélkülözünk, a gyerek még különórára is jár a nagyobb.
Bár mi ketten vagyunk testvérek, 14 éves korom óta dolgozom a suli mellett. Kellett dolgoznom ha bulizni akartam, kellett dolgoznom ha fősulit akartam. mindenért megküzdöttem. De egyáltalán nem bánom. Mert iszonyatosan megtanultam megbecsülni a pénzt és ezért is tudok ennyit beosztani 4-önkre. Bár nem kaptam anyagi segítséget de sokkal komolyabb dolgot tanultam meg. Hozzáteszem anyuék sokkal jobban élnek mostanában és látszik is, mert a gyerekek sokmindent kapnak tőlük. Olyan dolgokat amiket anno nekünk nem tudtak megadni. Nekem nem volt csak 2 db játékom, az unokáknak már sokkal többet vettek. Mi nem nagyon mentünk kirándulni, az unokákat már többször elvitték állatkertbe stb.
De én örülök, hogy így alakult. Mert olyat tudok megbecsülni, beosztani amiből nagyon kevés van. És mindenünk meg van. Bár én mindig azt vallom ha egészség van akkor minden van. Ha az nincs akkor semmi sincs.
válasza:Én egyet is értek a kérdezővel, meg nem is.
Azzal kezdeném, hogy szerintem sok embernek nem is az a baja, hogy X Ft, vagy Y Ft a bevétele, hanem a stabilitás hiánya. Nekünk egy gyerekünk van, most várjuk a másodikat, ha meghúznánk a nadrágszíjat, akkor beleférne egy harmadik is. Én szeretném nagyon, de nem merném bevállalni. A hitelünket öt éve fizetjük, azóta duplájára nőtt, a bank kéthavonta idevág hozzánk egy levelet, hogy megemelték a kamatot meg hasonlók. És még pár évig fizetnünk kell nekik. A másik az, hogy a munkahelyemre egyáltalán nem biztos, hogy visszavesznek. Háromgyerekes anyaként pedig ellehetetlenülök a magyar munkaerőpiacon. Ez van, amíg tart a vadkapitalizmus, addig nem lesz harmadik gyerek.
Viszont mi hárman voltunk testvérek, és elég sokat nélkülöztünk. Egyetem alatt két szakot csináltam nappalin, mellette dolgoztam. Elég kemény volt, abból az időből származik az a tapasztalatom, hogy lehetséges állva aludni. De valahol az is "poén" volt, szerettem a munkámat nagyon, meg egy hasonló helyzetben lévő barátnőmmel laktunk együtt, izgi volt kikísérletezni, hogy hogyan lehet minél olcsóbban jókat főzni.
Viszont a testvéreimmel nagyon jó a viszonyom, semmiképpen nem szeretném az én gyerekeimet megfosztani egy ilyen értékes emberi kapcsolattól. De közben nem akarom, hogy nekik olyan problémáik legyenek, mint nekem, (Pl. nem tudnak kimenni az utcára, mert nincs cipőjük.) meg az állandó rossz érzést se kívánom nekik, hogy a osztály-, vagy szaktársaik furcsán nézzenek rájuk: "De Ti ezt nem engedhetitek meg magatoknak?!?!"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!