Hogyan éreznétek magatokat? Anyós kérdés.

Megnyugtatásul, nálunk a helyzet hasonló, csak nincs unokatestvér...

Lényeg!

Próbáld meg elengedni a füled mellett a megjegyzéseket. Ha nem megy, akkor pedig kérdezz vissza, hogy mit szeretne? Menjetek ti hozzájuk? Vagy esetleg találkozzatok félúton? Vagy egyszer ő jön, egyszer ti mentek? Próbálj meg kompromisszumot kötni vele, de mindenek előtt a gyerek érdekeit tartsad szem előtt.

Elolvastam és hirtelen elgondolkodtam, hogy nem ugyanaz e az anyósunk :)

Nálunk a két oldali nagyszülö az ország két különdböző végén lakik.. Anyósék kb 100km-el közelebb. Anyumék nem igazán tudnak jönni,mert állatok vannak stb stb. ha megyünk hozzájuk általában minden második hazautazáskor "kifizetik" a benzint. Jelzem nem megyünk sürübben mint a másik oldalra. Persze ezt mi nem szoktuk senkinek mondani, mert mi köze hozzá bárkinek is. Soha nem hisztiznek, hogy mikor megyünk már stb stb.

Ellenben másik oldal.. anyósék.

Még el sem jövünk tőlük, már mikor jöttök, ugy várunk titeket, olyan keveset vagytok itt, gyertek sürübben, alig látjuk az unokánkat stb stb... Jönnek időközönként... nem amikor mi hivjuk őket, hanem amikor nekik jo bejelentik, hogy jönnek és ha nem tudjuk fogadni őket akkor besértődnek.. igy nekünk kell átszervezni a dolgokat, ha lett volna valami akkorra. Persze van kocsijuk, de vonattal jönnek... egy busszal lehet hozzánk eljönni az állomásrol és majdnem a ház előtt tesz le, de menni kell értük és vinni őket.. ( ez a korházbol valo hazajövetelünk napján sem volt másképp, én vártam a korházban a gyerekkel, mert menni kellett eléjük)

Ajándékot vesznek, de mindig zenél, holott külön kértem, hogy ne. Ruhát is kap, de olyanokat, hogy inkább nem adom rá csak otthonra. Kicserélni nem lehet, mert sértődik.

Bocsi kicsit hosszu lett, csak gondoltam leirom, hogy máshol is van ez igy és tenni sokmindent nem lehet ellene, mert akkor jön a sértődés és elkezdik a fiukat oltogatni, hogy mert a feleségednek semmi sem jo, nem is jol neveli a gyereket stb stb stb...

Szoval csendben csinálni tovább és ha lehet akkor néha a férjednek elmondani, hogy ne gyüljön a feszültség, mert akkor végképp megutálod az anyóst.

szia!

értem, értem, hogy ki tudsz rajta bukni, de vigasztaljon a tudat, hogy én még így is nagyon irigyellek!

mi anyóssal élünk, mert szegény özvegy, és nem lakhat egyedül, mert öreg (53 éves). nálunk napi szinten megy a háború, igaz nem veszekszünk, csak a tettek beszélnek. pl amit én reggel főzök, ő délután nekiadja a kutyának és főz "rendes vacsorát a kisfiának". mi sosem vagyunk hármasban a férjemmel és a gyerekkel, mert itt a mama is, gondolj bele, felnőtt családanyaként szex után lábujjhegyen osonok ki a fürdőbe, mint valami kis csitri, mert képes az éjszaka közepén kijönni és megkérdezni, mit csinálok... persze tudom, örüljek, hogy van nekünk. igen, nagyon örülnék, ha csak egy házzal is odébb lenne!