Elegem van! Nem hiszem el, hogy ebben az országban még szülni se lehet?!

Bocsánat, de ma telt be nálam a pohár a szülési mizériával kapcsolatban. És lehetőleg olyan nők tanácsaira volna szükségem, akik tapasztalattal rendelkeznek az alább felsorolt esetek valamelyikéről.

36+4 hetes Gyálon élő kismama vagyok, terhesgondozásra a kispesti SZTK-ba járok. Terhességem 28. hetében condylomák jelentek meg a szeméremajkaimon, később belül, a hüvelyfalon is. Kezelést nem kaptam rá, ellenben közölte az orvosom, hogy császármetszés lesz.

Oké.

Ma kellett mennem a 36. heti ultrahangra, az SZTK-ból eddig is mindig a Szent István kórházba küldtek UH-ra. Odamentem, kivártuk a sorunkat, de a doktornőnek el kellett mennie, ezért végül egy másik orvos végezte el a vizsgálatot. Első kérdés:

- Ki a fogadott orvosa? (Nincs. Az adott válaszra szájhúzás, fintorgás.)

Második kérdés:

- Hol fog szülni? (Ebben a kórházban szeretnék. Ismét szájhúzás, fintorgás.)

Harmadik kérdés:

- De ha maga Gyálon lakik, akkor miért ide küldik vizsgálatra, maga nem ide tartozik, ezt nem is nekünk kellene csinálni, hiába jár az SZTK-ba. (Basszus, ez az elmúlt hat hónapban nem tűnt fel?!)

Elvégezte a vizsgálatot. Az, hogy 12 percbe telt lemérnie, hogy mekkora a baba combcsontja, nekem elég sokat elárult. A végén rákérdeztünk a baba becsült súlyára, mert kíváncsiak voltunk, hogy szépen fejlődik-e odabent, mire a válasz:

- Ők itt nem szokták közölni a becsült súlyt, mert nagyon lehetnek az eltérések. (Oké, ezt én is tudom, de akkor a 4 héttel ezelőtti vizsgálati lapomra pl. miért is van ráírva a súly? Mindegy, leolvastam a képernyőről: 3133 gramm, megnyugodtam.)

A kórházból mentünk az SZTK-ba CTG-re, ahol egyetlen nőgyógyász sem volt elérhető, asszisztensnő rátett a gépre, végig el volt hűlve, hogy miért is nincs még császárra időpontom. Hiába magyaráztam, hogy heti rendszerességgel nyaggatom a dokimat egy rohadt időpontért (vagy legalább megmondja, hogy ezt hol kell intézni, vagy bármi!), mindig Pató Pálos válaszokat kapok rá (ráérünk arra még...).

Sebaj, a kedves hölgy kisegít, hogy menjek be szépen a választott kórházba, és ott kérjek időpontot, ha már a dokim nem hajlandó semmit sem mondani.

Rendben: vissza az Istvánba, ahol közölték, hogy hiába értesültünk úgy kismillió helyről, hogy apa bent lehet a császárnál, nem lehet. Jó, akkor SOTE I - ott bent lehet.

Kórháznak nincs saját parkolója, csak a külső: 400 Ft/óra a parkolás, hát diszkréten szólva is szaporítsák meg hátulról a mélyen tisztelt édesanyjukat, hogy az egy komplett vagyonba kerüljön, míg bejön a párom meglátogatni.

Megyünk a délpestibe, ahová területileg is tartozom, és amitől irtózom, de már nem érdekel. Kedves szülésznővel megbeszéljük, hogy csütörtökön reggel 9-kor bent lesz a főorvos úr, ő majd ad nekem időpontot.

És mindebben a mai napi rohangálásban és idegben az a legszebb, hogy bár condylomák miatt akarnak műteni, de:

- A külső részen lévők már rég elmúltak

- Én a hüvelyfalon sem érzem őket, ennek ellenére az orvosom vizsgálat nélkül(!) is megállapította, hogy azok bizony még ott vannak, és én ragaszkodjak csak szépen a császárhoz.

Most őszintén. Mit tegyek? Hova menjek, vagy mit csináljak, hogy valaki végre normálisan megvizsgáljon és elmondja, mi miért és hogyan fog történni?

(Oh, és azoknak, akik belekötnének: nincs fogadott orvosom, nem is lesz, és nem azért mert smucig disznó vagyok, hanem mert nincs rá lehetőségem. Erről ennyit.)