Otthon lévő anyukák, kismamák! Amióta otthon vagytok a babával/gyerekkel, igénylitek, hogy a párotok felhívjon Titeket nap közben "csak úgy"? A korábbiakhoz képest változtak a párotokkal kapcsolatos telefonálási szokásaitok?

Mi a kisfiam születése előtt is beszéltünk napközben, de csak max 1* 1-2 percet, ha volt valami fontos. De pl. csak azért, hogy itt meg ott milyen idő van, ezért nem telefonálgattunk.

Amikor otthon voltam a kisfiammal, akkor napközben 1* hazacsörgött, hogy minden rendben-e, de ezt is inkább akkor, amikor még picike volt.

Most 2 éves a kisfiam, én is dolgozni járok már, ha csak nincs valami extra mondanivalónk, nem hívogatjuk egymást a munkahelyen.

Szerintem teljesen felesleges egymást hívogatni. Elvileg nem is lehetne nála telefon a munkahelyén, (amíg dolgoztam nálam sem,) de persze nála van, ha valami történik el lehessen érni. Nem az állandó telefonálgatástól jó egy párkapcsolat. Azért néha felhív, hogy mi újság, ha több ideje van, de nem várom el, sőt, őt ismerve ezen inkább meg szoktam lepődni.

37+1 hkm

Telefon nem fontos.

Párom egész nap vagy meetingeken ül vagy nagyobb részt az irodájában,de akkor meg konferencia hívásai vannak, így telefonálni nem igazán tudunk.

De a számítógép be van kapcsolva,és ha van pár perce mindig ír mns-en vagy skype-on, és én is neki. Így gyakorlatilag egész munkaidőben kapcsolatban vagyunk. A fontosabb dolgokat leírom neki,ő meg elolvassa amikor tudja és válaszol amikor tud.

Ez így működik - de telefonálásra esély sincsen.

Nálunk a telefonálás egyezményes jel - ha én munkaidőben telefonon hívom akkor az azt jelenti hogy óriási baj van otthon.

Hogy az igény van-e rá részre is válaszoljak - igen nagyon! Sokkal kevesebbet vagyok emberek közt amióta megvan a gyerkőc, most meg aztán különösen amióta újra babát várok, és nekem ő a fő társaság. Úgyhogy nagyon nagy igény van erre.

Én nem tartom fontosnak hogy telefonáljunk. Ha valami fontos mondanivaló van,úgy is hívjuk egymást! Amúgy meg felesleges,én nem vagyok egy nagy telefonálós típus!

19hhónapos a lányom,még itthon vagyok vele,de a terhességem elejétől nem dolgozom.

Mivel a férjem munkaidejének nagyrészében tárgyal, eszemben sincs felhívni. Ő is csak akkor hív, ha valami fontos mondandója van, pl. hogy ne izguljak, nem jön időben, elhúzódik egy tárgyalás, vagy hasonlók. Ha hívom, mindig haladéktalanul fölveszi a telefont, mert tudja, hogy poénból nem hívogatom, ha rácsörgök, akkor életbevágó.

Ő is teszi a dolgát a munkahelyén, én is az enyémet itthon a gyerekekkel. Beszélgetni nem telefonon szoktunk, hanem a vacsoraasztalnál a gyerekekkel együtt, illetve a fürdőkádban kettesben, miután elaludtak a kölkök.

Ha napközben beszélgetni van kedvem és nem megyünk épp sehová, akkor a barátnőmet hívom. Ő is két picivel van otthon, mint én, jól eltársalgunk. :-)