Hát nem furcsa egy helyzet?

A háztartás vezetése nagy segítség, gondolom nem kell főznie, takarítania stb. Én is örülnék, ha valaki felvállalná ezeket helyettem. :-) Mondjuk én szeretem csinálni.

Amúgy egy másfél éves mellett sok mindent meg lehet csinálni már, az enyém már 2 éves, de minden rám hárul, mivel mi külön lakunk a szülőktől.

Szóval felelőtlen kijelentés volt a menyed részéről, szerintem.

Van ez igy es igen, furcsa es idegesito.

A sogornom ilyen a szuleimmel: hust nem kell vennie, egy darab zoldseget/gyumolcsot nem kell vennie, mert mindent a szuleimtol visz. De azt is elviszi, amit boltban kell megvenniuk, ha latja, hogy a szuleim nagyobb tetelben vasaroltak (liszt, cukor, teszta, olaj, stb). Penzt is ker eleg gyakran. A gyerekek napi szinten ott vannak tobb orat, ott is alszanak gyakran.

Kozben pedig hangoztatja mindenhol, hogy neki semmilyen segitsege nincs.

Ez van. No komment.

Én írtam ki, én teljesen ledöbbenek és a válaszokból is kiderül, hogy igen sok segítséget kapnak az anyukák és soknak ez természetes.

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__egyeb-..

én anyuka vagyok 1 és 3 éves gyerekekkel és a nagypapa nem kíváncsi a gyerekekre, az én anyukám pedig rokkantnyugdíjas, aki fizikailag sem tud segíteni.

Én a kezem tenném össze, nem elvárnám. Különbözőek vagyunk

35 éves vagyok

Sógornőm mesélte valami iszonyat büszkén,amikor nagy carban voltak a nagy fia miatt (a 2 fiával együtt került a családba,1 közös lányuk van bátyámmal),és elment a szüleimhez,mert sok mindenük nem volt. Idézem a párbeszédet:

- Anyu,van tojásod?

- Kerül...

- Jó,mert nekem nincs!

Nála így zajlott a tojás kérés! De szidta Sógornőm veszettül Őket,hogy nem adnak semmit Nekik! (Pedig se szeri,se száma annak,amit Tőlük kaptak!!!)

Amikor a középső és a kicsi még kicsik voltak,akkor amikor lehetett egyedül vigyáztam rájuk nyáron (akkor még én is középiskolába jártam),amikor elkezdődött az ovi,suli,akkor is nálunk voltak a gyerekek,évekig! Miután én elköltöztem otthonról,még akkor is Anyuék felelőssége volt a két gyerek! Sógornőmnek ez sem volt elég! Anyu persze semmit nem hánytorgat fel Neki,mert Ő nem olyan! Ami a szüleimnek lom,azt Nekik adják eltüzelni... Sok napig nem kellett a tüzelő miatt aggódniuk! Ez sem elég! Feszt szidja,mert az alkohol is sűrűn megfordult a kezébe Anyámnak...

Ennek tetejébe,a kicsi unokája átment kleptomániásba! Apró dolgok tűntek el! -jó,ez nem a sógornőm számlájára írható,de azért ilyenkor a szívem szorul össze,hogy ezek a hiénák a családunk tajgaivá váltak! Szegény Bátyám,akiből papucs lett: egyszer kitaláltuk Nővéremmel,hogy közösen kellene venni ajándékot,már nem tudom milyen alkalomból,amit én felvetettem Bátyámnak. Erre Sógornőm: nem,szó sem lehet róla,mert le vagyunk carva,ők nem segítettek minket semmivel,pedig tudtak volna!!...

(kár,hogy minden nézőpont kérdése!! a fent említett dolgokon kívül kacsákat egyéb haszonállatokat is kaptak! és még ki tudja mit ??!)

És hogy engem kinek szid,azt nem tudom,nem is érdekel!

A nővéremmel ki nem állhatják egymást!

Nekem szerencsére nincs ilyen gondom! Anyósom távol él,Apósom szokott jönni,volt,hogy kisegített minket-akkor borzasztóan éreztem magam,sőt,még ma is! Már sejtem,mit érezhetett,amikor a mi segítségünkre szorult!

A szüleim távol élnek.

Sajnálom,hogy vannak ilyen haszonleső csótányok!!

Üdv:3 lányos

De fura! És fiad mit szól? Vagy nem feszegeted a témát? Menyed mit vár tőled? Hogy átvedd az anyaszerepet?

Én meg már épp attól borulok ki, hogy ha nagymamám jön hozzánk (30 km) akkor állandóan hoz valamit. Egy csoki, egy kis krumpli, karfiol, répa, gombapörkölt, spenót, süti miegymás... és ég a pofám, hogy a 74 évével még idevonatozik hozzánk és cipeli a sok kiló cuccot. Meg amikor megyünk hozzá nyáron pl egy hétre, állandóan süt-főz, sok féle dolgot megvesz nekünk, amire amúgy nem is lenne szükség (üdítők, rágcsálni valók...).

Anyukám meghalt fél éve, apám azóta vagy kétszer hívott, hogy megkérdezze ugyan mi van az egyetlen unokájával. :(

Anyósom jó asszony, nem bánthatom. Szívesen van a fiammal, ha úgy alakul. Régebben szívemre vettem, hogy alig jön át (20 km-re lakik, de 500 m-re tőlünk dolgozik), de megértem, hogy fáradt, igyekezne ő is haza. Aztán egyszer megpendítettem, hogy elvinné e a lurkót, hogy Apával kettesben maradjunk két év után és megtette, azóta már többször is.

Szóval különbözőek vagyunk. Én már annak is örülnék, ha anyukám csak átjönne, de sosem fog már, örülök minden látogatónak is, de nem várom el, hogy hozzanak is valamit.