Hát nem furcsa egy helyzet?

De örülnék én egy ilyen nagymamának! :) Nem mintha rosszban lennénk a szülőkkel, de hál' Istennek, az én szüleim még aktívak, dolgoznak, anyósomék rokkantnyugdíjasok, de sajnos, messze laknak.

Milyen jó lenne, ha néha át tudna jönni a mama unokázni, vagy csak sétálna egyet vele, és mondjuk nem kellene félbehagynom egy főzést, vagy csak nyugodtan elmenjek wc-re. Én áldom a férjemet, mert szerzett nekem egy takarítónőt, aki havonta egyszer jön és segít.

Csak az nem értékeli a segítséget, aki még nem volt egyedül! A többségünknek arany élete lenne, ha egész nap csak babázni, meg vasalni (amit ugye nem kell minden nap) kellene.

Nekem a kedves nagymama leírásából csak annyi jött át, hogy a menye megjegyezte, hogy milyen szerencséje van az ismerősének. Nem is biztos, hogy bántóan mondta, nem is biztos, hogy ezzel azt akarta mondani, hogy neki nincs semmilyen segítsége.... Bár egyből az ugrott be, hogy lehet, hogy ő a "segítség" szót arra érti, hogy van, aki vigyáz a gyerkőcre, míg a szülők elintézik dolgaikat, vagy csak romantikáznak egy kicsit. Miért kell egyből támadni?

Kedves nagymama nem írta, hogy a háztartás vezetésén kívül számíthatnak e rá a fiatalok, hogy vigyáz az unokára. Mert nekem igazából ez a segítség, nem az, hogy háztartást kell e vezetni vagy sem, mert nálunk ha nem főzök, akkor nem főzök. Ha nincs elmosogatva este, akkor úgy fekszünk le. Minket ez nem zavar (persze nem élünk koszban, de nem vagyok tisztaság mániás). Ezzel csak annyit akartam, hogy kinek a pap, kinek a papné. Szóval szerintem így is fel lehet fogni a segítség szót....