Megéri gyereket szülni? Szenvedni miatta miért vqgyunk igy kódolva hogy vágyunk rá? Mert sok a gond vele meg lemondás nem tudom vállaljam e igy 30 felett

Még csak 18 éves srác vagyok, lehet, hogy korom miatt, lehet, hogy "elítéltek" majd a véleményem miatt, de azért leírom.

Amióta az eszemet tudom, hosszútávú kapcsolataim soha nem voltak, soha nem tudtam valakit igazán, tartósan szeretni, és nem szeretem a kisgyerekeket. Rendkívül helyesek, aranyosak, néhány órát el tudok velük lenni, de úgy érzem, nem lenne belőlem jó apa, rendkívül ingerlékeny vagyok, ha hajnalban sírásra kell kelnem, nem bírnám az állandó üvöltözést, végigszenvedni a kamaszkort, amit a szüleim még most is szenvednek velem, emellett dolgozni, és lemondani rengeteg dologról.

Én amondó vagyok, hogy egyszer élünk. Én szeretném az életem minden percét kiélvezni. És ezt úgy gondolom, gyerek nélkül is lehet. Én szeretnék kötöttségektől mentesen élni, szórakozni, "kiélni magam". És nem érdekel mások véleménye, nem fogok csak azért gyereket vállalni, mert a mai világban az az elfogadott, hogy minden családban legyen gyerek, függetlenül az anyagi háttértől. Emellett van még 3 testvérem, majd ők nemzenek a szüleimnek unokákat, rajtam ez nem fog múlni. :)

Tehát: Ez nem megéri, nem éri meg kérdés, hanem az, hogy te akarsz-e, vállalod-e azt a sok jót, és sok rosszat, ami ezzel jár, tudod-e biztosítani a csemetének a szülői szeretetet, a biztos anyagi hátteret, a megfelelő törődést mindig, minden helyzetben. És ha te úgy látod, hogy neked ez szenvedés lenne, inkább hagyd a fenébe, ne legyen gyereked. Nincs ezzel semmi baj, de ha a gyerek is meg te is csak szenvednétek, láthatod, hogy nem érné meg.

Annyival, de annyival boldogabb hely lenne a világ, ha akik nem vágynak rá igazán és tényleg, azok nem szülnének egy gyereket sem, cserébe viszont akik szeretnének, nyugodt szívvel vállalhatnának igazi nagycsaládot is, nem csak egyet vagy kettőt. Jobb lenne a nem szülőknek, jobb lenne a szülőknek és jobb lenne a felnövő gyerekeknek. Tooodom, utópia.

Mindenesetre ne erőltesd, nekem ez a véleményem.

"Még csak 18 éves srác vagyok, lehet, hogy korom miatt, lehet, hogy "elítéltek" majd a véleményem miatt, de azért leírom. "

Én is ennyi idős srác vagyok, jelenleg én is így fogom fel, de szinte biztos vagyok benne, hogy egy 10-15 év múlva megváltozik a felfogásunk. Szerintem az apukád is ilyen volt ennyi idősen, aztán mégis...

a harmadik válaszoló vagyok azt hiszem a 2 gyerekes.

Egyet simán egyet császárral szültem és nem lóg a bőröm sehol sem. Egyikkel sem hiztam bálna méretűre jó 10 kiló megvolt. nincsenek vizelet vissztartási problémáim sem, és gyakorlatilag ugy nézek ki mint lánykoromban minden fiatalkori ruhám jó rám, mosom a hajam nem pecsétesek a cuccaim és a gyerekeken kívül van hobbim vannak barátaim, van Életem. Vannak nagyszülők akik vigyáznak rájuk és örülnek én addig elmegyek ide oda.

Van kocsink beteszem a gyerekeket és megyünk. Fagyizni, barátnőzni, városligetbe, bárhová.

Szóval azért lehet élni mellettük is igaz nem alszom 11 ig mint 20 évesen de nem hiányzik.

Megnézek egy filmet, beszélek a barátaimmal, és nem csak a pisis pelus a témám meg hogy milyet kakált tegnap a gyerek(halálom).

Imádom mindkettőt és sokkal kevesebb lenne az életem nélkülük, de nem kell feltétlenül ANYYI lemondással járnia a gyerekeknek. Jó időbeosztással mindent meg lehet csinálni.

Tény hogy vannak nem alvós éjszakák de az ember hozzászokik, ugy mint a munkábainduláshoz.

Megjegyzem mindezeket egyedülálló anyaként írom, természetesen ha van egy párod akkor még több időd jut mellettük, és nem panaszkodom igy is jól érzem magam!!

Sőt...

Szerintem te tényleg ne szülj gyereket ha ez a legnagyobb gondod hogy milyen lesz a külsőd.

Anyának lenni a világ legcsodálatosabb dolga.Egy gyerek mindenért kárpótol.Kit érdekel milyen lesz a hasam utána.