Nagycsaládos Anyukák! Éreztétek már úgy, hogy "itt a vég"? Bármilyen olyan dolog ért Titeket, amiért így éreztetek, mi volt az, és hogyan lábaltatok ki belőle?

Fel a fejjel!!! Ezen már mi is átmentünk. Nagyon hamar rendeződtek a dolgok, pedig nagyon pesszimisták voltunk. Szerencsénk volt tudom, de hidd el a kesergéssel nem sokra mész. Fel a fejjel, és keressétek a megoldást.

Ahogy olvastam a kérdésedet hirtelen nem is tudtam válaszolni. Én olyan típusú ember vagyok, hogy mindig az aktuális rosszt élem meg a legrosszabbnak. Aztán meghallgatom más búját, baját, és rá kell jönnöm, hogy jé ez velünk is volt és túl éltük. Mégsem volt itt a vég!!!

Nem vagyok naiv álmodozó típus, de a tanácsom a következő:

1.) Örüljetek egy picit Apának, hogy végre van egy pici ideje rátok!

2.) Intézzétek az összes papírt a lehető leghamarabb. Munkanélküli, esetleg rendkívüli gyermekvédelmi, (nem jut eszembe a pontos neve) rezsitámogatás, lakáshitel esetén fizetési halasztás igénylés.

3.) Minden létező szálat mozgassatok meg. Valaki segíteni fog, hidd el.

4.) Egy pillanatig se hagyd el magad. Nem segítesz se a gyerekeidnek vele, se a férjednek. Sugározz magabiztosságot és reményt.

Kívánom, hogy hamar találjatok új munkahelyet.

egy három gyerekes anyuka