Anyóskérdés-Nektek is agyatokra mentek már az "én 1;2, x gyereket felneveltem már, én tudom" dumával?

Elején nagyon elegem volt belőle és a folytonos fontoskodásaiból. Apósom mondjuk rosszabb volt.

Pár napja lehettünk itthon, amikor épp zuhanyzóból jöttem ki, törülközővel a testemen és ott állt a nappalinkba.

Ezzel nem lett volna gond két esetben:

a) lett volna rajtam ruha vagy hosszabb törülköző

b) nem éjszaka fél 12-kor lett volna.

Szóval, apósom átjött hozzánk, mert valamire kíváncsi volt. Telefon persze nem létezik, mert a kőkorszakban élünk egyébként..

Azóta megtanulták, hogyha jönni akarnak, akkor felhívnak előtte. Ezt sikerült úgy elérnem, hogy 6× nem nyitottam ki nekik az ajtót.

Most már egyébként nem érdekel anyósom "fontoskodása". Végig hallgatom és úgy csinálom, ahogy nekem és a páromnak a legjobb, valamint a lányunknak.

Nem vetem meg őket, se a tanácsaikat, mert végül is a férjemet is ők hozták össze és nevelték fel nagyon is jól.

Viszont ennek a gyereknek mi adtunk életet, mi vagyunk a felelősek érte, mi veszünk neki mindent, stb..

Egyszer mondtam az anyósomnak, hogy én "szenvedtem" 9 hónapot és egy sürgősségi császárt végig a lányommal, tehát én is fogom megetetni. Ekkor még szopott nagyban, de anyósom ragaszkodni akart ahhoz, hogy ő etesse meg..

Nem értette meg, hogy fizikailag LEHETETLEN, hogy ő tegye meg.. úgy gondolta, hogy egy 2 hetes gyereknek a bolti forralt tej is ugyan olyan jó.

Az én anyósom is folyamatosan ezzel jött az első babánknál, hogy ő kettőt felnevelt, ezért jobban tudja. Tudni kell, hogy az ő két gyereke állítása szerint soha nem sírt (tényleg ezt mondta! SOHA), később pedig soha nem fordult elő, hogy hisztiztek volna. A csodagyerekek.

Most már kettőnk van nekünk is. Múltkor átjött segíteni, ami tényleg tök kedves tőle, és megkértem, hogy vigye le a két gyereket a játszóra, amíg gyorsan felmosok. A válasz: ő nem bír el kettővel...

Anyukám is két gyereket nevelt fel. Ő még kismamakoromban elmondta, hogy semmibe nem fog beleszólni, csak ha kérdezem. Néha beszélgetünk arról, hogy régen máshogy csinálták, de csak mint érdekesség. Táplálási, szoptatási kérdésekben nem kérek tőle tanácsot, mert azok ma már egészen máshogy vannak, neveléssel kapcsolatban azonban sokszor.

Nekem ezt apósom adta elő, aki köztudomásúan annyit nevelt a gyerekeken, hogy ha nem ugrottak elég gyorsan, akkor eltiltotta őket valamitől és a kimondottan okos, szinte zseni férjemet ki akarta venni az iskolából, hogy mellette legyen kőművessegéd. Mondjuk az egy más kérdés, hogy nyilván jobban élnénk, mint most. :-)

Szóval megengedte a gyereknek, hogy otthon náluk a kocsiúton motorozzon, mondván, ez nem egy forgalmas út. Igen ám, de mi lakótelepen lakunk és bizony nálunk forgalmasabb az út. És szerinte el kell verni a gyereket, akkor megérti, hogy a kocsiútra nem megyünk, és majd ő elveri. Akkor megkértem, hogy ezt talán hagyja rám és sehol nem mehet a kocsiútra, mert egy 1,5 évesnek még nem logikus, hogy amit egyik helyen lehet, a másikon miért nem, mikor ott van tata (velünk sose eszébe se jutott az út fele menni), akkor érvként közölte, hogy ő felnevelt két gyereket, és ezt jobban tudja.

Anyutól és anyósomtól fogadok el tanácsot, de ők meg csak akkor adnak, ha kérek.

Nekem még meg sem született a kislányom, napokon belül szülök, de nekem anyósom már most beleszólt, hogy neveljem a saját gyerekem. Sajna még a férjeméknél élünk, így hozzá is kell majd szoknom, hogy mindenbe beleszól, de úgy fogok mindent csinálni, ahogy nekem/nekünk és a babának a legjobb. Folyamatban van a saját lakásunk, de mindent úgy csinált, hogy még ne menjünk, maradjunk, MERT ÉN NEM FOGOM TUDNI, MIT KELL CSINÁLNI EGY BABÁVAL! (1 éves múlt a keresztlányom, rengeteget voltam vele, a sírásaiból én is tudtam, mi a baja. Akkor a sajátomat miért nem tudnám???) Ugyanúgy fel tudom nevelni, mint bárki más, ugyanúgy, mint ő tette annak idején... Nem tudom, miért kell ilyennel dobálózni. Ő is mindig azt állítja, hogy a férjem és a sógorom nagyon jó, áldottgyerekek voltak, sohasem sírtak, de ezt azért kötve hiszem. Nálunk is fiút várt, amikor kiderült, hogy kislányt várok, nagy ledöbbenéssel kérdezte, hogy IGEN, KOMOLYAN LÁNY??? Mintha egy kislány nem lenne jó. Mindig arról beszél, hogy hogy fürdessük, mikor, és nem szabad felvenni, mikor sír, mert hisztizik és csak elkapatom... Csak éppen a hisztis sírást észre lehet venni... azt pedig, hogy AZ ÉN GYERMEKEM mikor hogy fog sírni, én fogom tudni.

A saját anyukám nem szól bele, csak akkor mond valamit, ha kérdezem. Miért nem tud az anyósom is ilyen lenni? A másik, hogy már most is folyamatosan a szobánkban csüng, mikor a férjem itthon van. Mindig kitalál valamit, hogy a férjem rá, és ne rám figyeljen (nagyon fáj a fejem, jaj, a lábam, kisfiam így, fiam úgy...) Nagyon félek, mit fog csinálni, ha az unoka is itt lesz. Egyfolytában a szobában lesz? Anya szerint igen és épp ő lesz az, aki síráskor fel fogja venni a kiságyból...