Szülés közben kire figyel a kismama? A gyerekére vagy önmagára?
Bár én már jó másfél éve szültem a szülés élménye még mindig nagyon bennem van. Semmi jó nem volt benne. Igaz előkészítőre sem jártam, mert nem akartam. Jön aminek jönnie kell alapon voltam.
Ám a szülés nálam elhúzódó volt 32 órát vajúdtam. Amíg nem fájt igazán még tudtam a gyerekre koncentrálni, ám mivel rajtam a létező összes rossz beavatkozást elvégezték borzalamas fájdalmaim voltak. (Érdekes módon bár megbeszéltük a dokival az EDA-t, senkinek nem jutott eszébe akkor) Vagy 4 órát végig üvöltöttem. És az utolsó 2 órába feladtam mindent. Csak az volt a lelki szemeim elött, hogy szabaduljak már meg a fájdalomtól. Vártam hogy kiszedjék belőlem, bárhogy mert én nem bírtam tovább. Úgy elhagytam magamat, hogy veszélybe sodortam a gyereket a légzéssemmel. (azt sem tudtam hogy kell és nem is tudtam későb sem, amikor mutatták, a fájdalom nem engedte)Végül kiszedték belőlem a gyerek szívritmus zavara miatt. 5 ember nyomta ki belőlem.
Én nem kaptam meg azonnal a gyerket. Lemosták, lemérték és csak aztán kaptam kézbe 2 percre, de akkor is zavart, hogy ott van mellettem, mert akkor meg a gátvarrás fájt.
Nálatok hogy volt? Tudom mindenkinek más a fájdalomtűrő képessége.
válasza:Sajnálom, hogy neked ilyen durva volt :((((
Nekem a kislányom születése életem legnagyobb élménye volt. Maga a csoda. Igaz én nem vajúdtam sokat, hajnali egykor kezdődött és 1/2 7-re megvolt a baba. Gondolatban milliószor átélem újra és bízom benne, hogy legalább még egyszer az életben is átélhetem.
11 hós kislány anyukája
válasza:Szia!
Én rövidebb ideig vajúdtam, de tudom, hogy mit érezhettél...
Mivel én sem jártam előkészítőre(kórházba kerültem viszonylag hamar), azt sem tudtam, hogy hogyan is kell nyomni, stb. és majdnem bepánikoltam és olyan hülyének éreztem magam. (most tuti kapok olyan válaszokat, hogy mások is tudtak szülni előkészítő nélkül, de ők olyanok én meg ilyen vagyok).
utólag jó lett volna tudnom, hogy mikor hogyan és miért. Olvastam sokat, de csak a szakaszokról.
Engem végül megcsászároztak, mert a babám szívhangja nagyon leesett, de őszintén? Nem nagyon tudtam örömködni, mikor megmutatták. És ez lehet, hogy nem normális, de én egy-két hétig még nem tudtam igazán örülni neki...
Még most is kavarognak bennem a dolgok, ha szülnék megint lehet, hogy programozott császárt kérnék.
Viszont a fiam azóta 5 hónapos és az életem adnám érte, annyira szeretem!!
válasza:Én magamra figyeltem (de úgy, hogy hogyan segíthetném a picit), meg az orvosra és szülésznőre. Eleinte én sem lélegeztem jól, de aztán sikerült idővel.
Pikk-pakk lezajlott, 10-kor még alap vizsgálat, 11 körül burokrepesztés, és 3/4 3-kor már sírt.
A vajúdás és szülés közben én sem kaptam fájdalomcsillapítót, ugyanúgy elvitték a picit, aztán összezárult a méhszáj, alig tudták kicibálni a lepényt, aztán atónia, így kézzel kellett összehúzódásra ösztökélni a méhemet, 1 vödör vért vesztettem és leesett a vérnyomásom 90/60-ra asszem..
Mindezek közben már semmi és semmilyen fájdalom nem érdekelt, mert tudtam, hogy a fiam már jól van.
Aztán kitoltak a megfigyelőbe, ott megmutattak egy képet róla, én meg csak bőgtem.
Amint a helyemre kerültem, kihozattam a nővérrel.
Nálam így volt, és már aznap szültem volna újra:)
Talán nem kéne ideírnom, de hozzá tartozik, hogy mindez már 2 és fél éve történt, 15 voltam.
Én 3 hónapig mint egy gép úgy szólgáltam ki a gyerek igényeit. Nem ragaszkodtam hozzás csak néztem de érdekes, de szép és aranyos kis élőlény. Csak 3 hónap után tudtam arra is ráeszmélni, hogy család vagyunk. Azóta imádom a lányomat.
A korházba megütközve néztek rám, hogy én már 10 órakkor odaadtam a gyereket a növéreknek, hogy aludni akarok. Hát nagyon nem voltak anyai érzéseim nekem se.
válasza:Ne aggódj,nekem sem jöttek az anyai érzések,mint ahogy azt sokan írják.Én kb.2 hónapig éreztem úgy ahogy te.Az áttörés akkor volt,amikor elkezdett mosolyogni és egy kicsit"kommunikálni".Én is cikinek tartottam,de a védőnő megnyugtatott,hogy sokan vannak így csak még magának sem mert bevallani.
A kérdésedre válaszolva,nem igazán tudom,hogy kire figyeltem,de azt hiszem,hogy inkább a szülésznőre és hogy nekem,hogy nem fáj annyira.Sok mindenben ösztönösen cselekedtem,amire azt mondta a szülsznő,hogy nem probléma.
válasza:érdekes amit írtok.én először rá,majd önző módon magamra.és szülésznő figyelmeztetésére újra rá figyeltem.
éjfélre értem be a kórházba(keltették az ügyeletest)majd nst közel egy órát-de én abszolút nem éreztem a fájásoktól a babát,majd sétálhattam,megkaptam a beöntést,hajnali 3kor burkot repesztettek-na utána azt hittem megdöglöm(holott úgy mentem szülni,hogy jól bírom a fájdalmat)kértem fájdalomcsillapítót,de azt mondták,nem adhatnak,mert nem tágulok rendesen....így tovább maradtam fekve erős fájásokkal a gépen.Hajnali 3tól senki nem nézett rám,tök egyedül "szuszogtam" mint a filmeken,mikor is egy szülésznő mondta,hogy ezekkel ártok(oxigénhiány) a babámnak,így próbáltam a mély légzésre figyelni.Majd 6kor műszakváltás(szerencsémre) jött az osztályvezető főorvos,ránéz az nst papírra,megkérdi vannak e tolófájások(voltak),akkor gyerünk a vácummal-szülünk.Innentől kezdve csak a főorvosra figyeltem,6:42re meglett a fiam,rögtön rátették a mellkasomra...ennél csodálatosabb dolog nincs!!!Ekkor éreztem hogy ilyen "csodát" újra kell majd élnem! Utána összevarrtak,ami szörnyű volt,2injekciót is kaptam,de felért egy kínzással.Már a megfigyelés alatt hozták szopizni...és szinte csak a vizsgálatai alatt nem volt velem.
Azóta már 9hónapos és 3hetes a nagyfiam-és néha nagyon nagyon fel tud bosszantani-de nem adnám semmiért-Ő a Mi egy darabkánk!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!