Kapsz a szüleidtől megerősítést, hogy jól csinálod, amit csinálsz a gyerekneveléssel kapcsolatban, vagy neked is beszólnak folyton mindenért?

Az én szüleim is bele szólnak mindenbe.Főleg anya.

Azt hiszi hogy az én gyerekem az övé és állandóan megmondja mit csináljak,mit ne csináljak.Kicsit elegem van belőle.én megmondtam neki hogy ő az enyém,úgy nevelem ahogy akarom.majd ha hibázok akkor majd tanulok belőle.

Ugyanaz, mint Nálatok, kedves kérdező. Én csak sz@r anya vagyok, párom meg a borzalmas apa. Ha én azt mondom a gyerekeknek, "nem", akkor ők "igen".

Hogy miért csinálják, nem tudom, de mi már eljutottunk arra a szintre, hogy megpróbálom magunkat távol tartani tőlük.

Minden egyes beszélgetésünk eddig veszekedésbe torkollott, nem tudják megérteni, hogy nem ők a szülők, hanem mi.

Egyébként már nem érdekel, mit mondanak. Mondják csak.

kedves kérdezö

azt nem tudom miért szól bele mindenbe ,anyukám .ilyen a természete valoszinü,de most már csak a jó dolgokat,mondom el neki,igy nem szid ,és nem aggodik.

Kb. 7-8 hónapos korukig mindenbe beleszólt anyám, semmit nem csináltunk jól szerinte.

Tény, hogy pár dolgot másképp intéztünk, mint ahogy a "nagy könyvben meg van írva", de ikreknél muszáj volt kompromisszumokat kötni.

Aztán egyszer rettenetesen kiaakadtam, és nagyon összevesztünk. Utána már nekünk nem mondogatta, de a hátunk mögött igen.

Most már viszont fordult a mérleg, ha ott vannak náluk a gyerekek, ő kér tanácsot tőlünk. Ja, és mostanában már dícséreteket is kaptunk.

az én részemről elég messze laknak,nem telefonon tartjuk a kapcsolatot,van akivel csak neten,néha megyünk ha tudunk,Ők nem is f.káznak. A Párom családjából egyedül az apja volt aki beszólogatott- itt lakik a közelben (a nagymamája nem szól semmit,mondjuk ritkán lát minket...) Mióta össze balhéztunk és elzavartam,azóta Ő sem szólogat be semmit,nem is volt,nem is beszélünk,nem is köszönök,csak kavarja a cart,de ez már más tészta...

Az utcán egy-két ember szokott megdicsérni,akiket nem is ismerek,néha még látásból sem... :-)