Ha nem szeretnék gyereket, miért gondolok többször is arra, hogy mit hogyan csinálnék a babával? =D

Tudod 27 éves koromig pont ugyanígy voltam.

Nem fért bele az életembe, meg amúgy is azt hittem én nem vagyok anyatípus.

Lányom most már 2,5 éves. :)

Valahogy változott a szitu, másképp kezdtem gondolkozni, és ezt előre nem lehet elkönyvelni szerintem (csak azt hiszi az ember). :)

Az egy dolog, hogy most nem akarsz, meg hogy most épp nem fér bele az életedbe. De ha benned van mélyen a dolog, lehet pár év múlva teljesen másképp fogod látni a témát.

Ha meg 10 év múlva sem vágysz a gyerekre, akkor ez van. Ettől még lehet róla beszélgetni, feljöhet mint téma, mert az életünk része. Ha nem is pont a te életedé, de a többségé igen, és napi szinten kerülhet szóba a gyerektéma valamilyen okból kifolyólag (mert szült a szomszéd, mert a z egyik filmben szó volt róla, mert az utcán gyerekek szaladgálnak...).

Szóval ott van a levegőben, ha nem akarod, akkor is.

Más az elhatározás és a vágy is. Szerintem az utóbbi felülírja a logikusnak vélt elhatározásokat. Már ha benned van, és úgy tűnik benned van.

Amúgy tök fiatal vagy, fogalmad sem lehet arról, hogy jó pár év múlva hogy látod majd. Úgyhogy csak viccelődjetek, aztán majd kiderül, hogy komolyra fordul-e vagy sem.