Nem érzed magad néha lusta anyának/feleségnek?

Szerintem mindez csak beoszás/szervezés kérdése.

3 kisgyerekkel szereztem meg a második és harmadik diplomám, elég takarításmániás vagyok (családi ház 250 m2) mindennap főztem, heti legalább 1 vendégség volt nálunk.

Ha minden nap csinálsz egy kicsit, akkor egy hét alatt végigérsz a házon, ha mindent azonnal elpakolsz, akkor soha nincs rendetlenség.

Szerintem is csak szervezés kérdése az egész. Pláne hogy aki alapból rendet tart annak nem kell mindig nulláról indulva végignyalnia a házat, nem úgy annak aki(jó esetben) 3 hetente csinál rendet.

Arra nincs bocsánat hogy azért nem tartasz rendet(pláne gyerek mellett), mert nincs kedved... Ja, egyébként férfi vagyok és otthon megosztjuk a tennivalókat fele-fele arányban.

Kedves második!

Nagyon rendes férj lehetsz!

A párom nem csinál semmit, csak este a picit fürdeti.

De én megpróbálok rendet tartani egész nap, délelőtt főzök, mosok, majd altataom a picit, felmosok, mosogatok, a nagy hazajön a suliból, leckézünk.

Aztán uzsi, ismét mosogatok, vacsi, mosogatok, gyerekfektetés, még utána is pakolok játékokat, edényeket.

Ez így megy minden nap. Nehéz,

nem mondom, hogy nem.

De 2 gyerek mellett valahogy az ember már belerázódik.

Nem szeretem, ha koszos a lakás. Főleg, ha nincs felmosva.

Én közel sem vagyok ilyen tökéletes, mint az előzők... Előfordul, hogy

- szalad a ház

- már nagyon régen nem porszívóztam

- ablakot is kéne már pucolni

- főzni is kell

- fürdőt+wc-t takarítani.

De van, hogy nagyon nehezen veszem rá magam.

Persze nem esz meg a kosz minket :)

én első

Csak egy tapasztalatomat szeretném leírni.

Ismerősömnél voltam, 1 gyerek 1 év körüli. Lakás úszik. Ülünk a kanapén, tévé megy. Mondom neki, hogy gyere, nekiállunk, segítek egy pillanat alatt rendberakjuk a lakást. Válaszolja, hogy oké, csak megisszuk a kávét. A kávé után, hogy mindjárt, még 10 perc van kettőig, majd akkor. Aztán, hogy máris, negyed óra múlva leteszem a gyereket, majd akkor.

És akkor már vagy 2 órája ültünk a kanapén, időnként foglalkozott egy kicsit a gyerekkel, de igazából nem csináltunk semmit. De pihenni sem pihent, mert közben végig azon agyalt, hogy mennyi mindent kéne megcsinálni.

Szerintem sokan esnek ebbe a hibába. Én gyorsan megcsinálok mindent amit tudok, nem tologatom a munkákat magam előtt és akkor este nyugodtan ülhetek le egy könyv mellé vagy a tévé elé és rakhatom fel a lábam.

3.vagyok

Nem az egyik barátnőmről írsz első?

Ő ugyanez.

5-kor megszólal kéne sütni bundás kenyeret.

De még kávézzunk, jajj átjött a szomszéd, ő is kávézik, beszélgetés, telefon, na még igyunk egy kis üdítőt, nézzük már meg a kertet...

És nem számít, hogy a gyerekek már éhenhelnak...

Jajj, nics itthon tojás, apa szaladj már ki a közértbe.

A vacsi kb. 8-ra készült el.:)

Imádom a barátnőmet, de ezt a stílust valahogy nem szeretem. Én nem ilyen vagyok.

Köszönöm, de nem tartom rendesség kérdésének a dolgot, inkább azt mondanám hogy egy felnőtt, egyenlőségen alapuló kapcsolatban a felek meg kell hogy osszák egymással a feladatokat. Lehet hogy valakinél az jön be hogy a férj dolgozik és annyival ki is merülnek a teendői(miközben a feleség is ugyanúgy dolgozik), de az nem egyenlő kapcsolat, inkább asszony és ura társulás. Szerintem.

Egyébként nem értem azokat akik nem tudnak rendet, tisztaságot tartani. Mi olyan nehéz benne? Gyakorlatilag 1 óra alatt lehet végezni az alap dolgokkal(portörlés, posrszívózás, felmosás, fürdőszobatakarítás), ami már elég ahhoz hogy tisztaság legyen. Ha ez két ember között oszlik meg, még hamarabb lehet végezni. Ha a piszkos edényeket használat után rögtön elmossuk, akkor sosem kell az edényhalmoktól és az órányi mosogatástól tartani. Egy mosást bármelyik férfi be tudna rakni, meg kell nyomni 3 gombot és ki kell válogatni. 3 perc.

A nő "felelőssége" is hogy észrevegye élete párján még a kapcsolat elején, hogy segíteni fog -e vagy sem. Aki már az elején sem képes elmosni 1 edényt sem attól nem lehet majd túl sokat elvárni a jövőben sem..

Kedves Első! Néha úgy érzem, én is lennék az a bizonyos barátnő. Igaz, én minden héten takarítok, a babának én főzök (s időben el is készül az a hami), illetve épp a héten mertem bevállalni, hogy akkor vége az üzemi konyháról hétköznap hordott ebédeknek, s majd én főzök magunknak is. Végre sikerül egy kicsit tanulnom is nap közben. De ha a nagyszülőknél töltjük a hétvégét, s elmarad a takarítás, a rengeteg ruha kivasalása (én mindent vasalok, még az alsóneműket is) s mindez hétköznapra csúszik át, amikor egyébként is gyógytornára járunk, kétnaponta piacra, a pelenka itt olcsóbb, a popsitörlő ott, szóval rohangálunk szinte minden délelőtt, akkor néha én is nekikeseredem. Ilyenkor hívom fel anyukámat, hogy pár napra ugorjon fel, s vigyázzon a Törpére, míg én újra rendezem a soraimat. Na meg, ha épp bevallási, beszámolókészítési idő van. Akkor néha nálam is úszik a lakás. Ez viszont olyan szinten el tud kedvetleníteni, hogy ilyenkor csak az anyu segítsége s napközbeni megállás nélküli csacsogása az, ami ki tud rángatni a munkahalogatásból.

Szóval én abszolút meg tudom érteni mindként tábort.