Miért nem "divat" mostanában a gyereknevelés?
Kezdő anyuka vagyok, vannak elképzeléseim, vannak jó és rossz példák előttem, természetesen - mint valószínűleg mindenki - én is szeretném a legjobban csinálni. Úgyhogy a kérdésem nem támadó, hanem kíváncsiskodó jellegű.
Egy csomó kérdésnél azt látom, hogy mindent rá kell hagyni a kisgyerekre, aztán majd rájön magától, hogy mi hogy van. Azok, akik máshogy állnak hozzá (vagyis szabályokat hoznak, tiltanak, nem vetik alá magukat a gyerek kényeinek) le vannak hurrogva és pontozva. Nagyon sok ilyennel találkozom pl., hogy inkább különféle kütyüket vásárolnak meg, hogy a baba ne férjen dolgokhoz (pl. tv), minthogy megtanítsák neki, hogy nem szabad. De az verte ki nálam a biztosítékot, amikor valaki feltette a kérdést, hogy már x éves (szóval nem nagyon kicsi) gyereke szopizás közben csavargatja a másik mellét és fáj neki, sebes, mit tegyen, és mindenki azt írta, hogy bírd ki, az enyém is ezt csinálta, majd leszokik róla. Nem tudom, én úgy vagyok vele, hogy amit nem szabad, azt már most sem szabad. A hisztit sem tolerálom. De azért is le lettem pontozva, hogy tanítom, foglalkozom a 3 hónapos babámmal, segítek neki forgolódni (azóta egyedül is megy neki), próbálom tudatosan fejlsezteni a készségeit, erre lehurrogtak, hogy egy ekkora gyereknek csak arra van szüksége, hogy egész nap ölben legyen, majd mindent megtanul magától. Hozzáteszem, nem erőltetek semmit, nagyon élvezi ezeket, amiket csinálunk és rohamosan fejlődik, ami nekem nagy büszkeség és öröm.
Bocsánat, ha hosszúra sikerült, de kíváncsi vagyok, hogy mi ez a tendencia. Megbántani nem szeretnék senkit.
válasza: válasza: válasza: válasza:Nézd, a fejlődést (kúszás, mászás, járás stb. kialakulása) tényleg nem szabad siettetni, mert tényleg káros lehet: ha a baba túl hamar felül, még fejletlen a gerince és megterheli, ha egy fejlődési fázis (pl. négykézlábazás) kimarad, az is rossz jel.
Szerintem azok, akik úgy gondolják, hogy semmilyen szabályt nem kell hozni, tévednek. Meg kell találni az arany középutat a szabályok mennyiségében. Másrészt gondolni kell arra is, hogy az adott életkorban milyen szabályt képes felfogni a gyerek. Egy csecsemő szerintem még semmilyet nem tud, de ha például fájdalmasan rágja a mellemet, persze le fogom venni róla.
Ami még nagyon fontos szerintem - persze ez sem a csecsemőnél - hogy minél kisebb korban be kell vonni a gyerekeket a szabályalkotásba, és a szabályok legyenek közös szabályok (a felnőttekre is vonatkozzanak). Például: "Egy ember egy nap maximum egy Túró Rudit ehet." Ez nálunk mindenkire vonatkozik (persze a csecsemő nem ehet túrórudit, nem úgy kell érteni, de a felnőttek sem ehetnek kettőt). Vagy: "A cipőjét mindenkinek a cipős szekrénybe kell tenni, és aki kint hagyja, azét este leviheti valaki a pincébe." Ez is vonatkozik a felnőttekre is, ők sem hagyhatják szét. Persze nem egyenszabályokat kell hozni, lehetnek pl. életkortól függőek (például a lefekvés ideje vagy a zsebpénz, például nálunk a zsebpénz összege az életkorral volt arányos). Ezek a szabályok a felnőttek igényeire vonatkoznak, de lehetnek olyanok is, amik a gyerekek igényei miatt születtek: pl. hogy a sóliszt-gyurma állatok száradhassanak az ablakpárkányon, habár ott kissé rendetlennek tűnhetnek. A hozzáállás lényege az, hogy a gyerekek és a felnőttek igényei egyformán fontosak, csakis azért van a szülőnek döntési joga, mert ő az okosabb, jobban tudja, hosszú távon mi a jó. De nem szabad ezzel a döntési lehetőséggel a saját igényeinek előtérbe helyezését célozva visszaélnie a felnőttnek.
válasza:Kérdező annyira igazad van!!!!!!!!!!!!!!!!
Én 3 gyereket nevelek persze a férjemmel és nekünk is az a véleményünk,hogy a mai gyerekek túlságosan liberálisan vannak nevelve.
Ma például azon csodálkozott egy ismerős miért nincs még a 10 és 8 éves gyerekemnek mobilja? Minek,majd biztosan lesz de még nem.
Én sem tűröm a hisztit és lehet,hogy kegyetlenül hangzik de nem is hat meg.
Van amit szabad és van amit nem.Még a legkisebbnek sem pedig ő 2 éves.
válasza:Még valami (mert láttam, hogy itt valaki azt írta, hogy a fiatalok nem hallgatnak a szüleikre). Szerintem a hosszú távú nevelés legjobb eszköze a jó példa. Én magam huszonnéhány évesen nevelődtem meg, mikor kezdtem érezni, hogy előbb-utóbb ki kell bújni a szülői szárnyak alól, és önállóan szerencsét próbálni. Ennek hatására rögtön el is kezdtem keresni a boldogság útját.
És itt jöttek be a képbe a szüleim: úgy láttam, hogy ők boldogok, ezért arra jutottam, hogy a boldogság útja az, ha róluk veszek példát. A húsz évnyi "ne csináld ezt-ne csináld azt" nem ért annyit, mint az a tény, hogy egy hiteles és boldog élet példája volt előttem.
Ha korábban megpróbálják ezt jobban rámerőltetni, azzal lehet, hogy épp az ellentétes hatást érik el. Lehet, hogy korábban nem hallgattam a szüleimre, de most a saját szabadságomból úgy döntöttem, hogy az ő példájukat követem. Ez sokkal erősebb, mint amit pl. büntetés kilátásban helyezésével lehet elérni: ha ezzel próbáltak volna valamit rám erőltetni, akkor ha egyszer kiszabadulok a kényszer alól, biztosan az ellenkezőjét teszem annak, mint amit ők mondtak. Így semmi okom a lázadásra, hiszen a szabad döntésem, amit teszek, nem lenne értelme lázadni.
válasza:Ami a tv-t illeti: nem egyszer mondtuk a 11 hós fiunknak, hogy ne nyúljon hozzá. Most már tenyérrel tapicskolja-ezért fel fogjuk tenni a falra. Fiókot hagyom húzogatni, hogy megtanulja, hogy ne csukja rá a kezére. De amiben olyan dolgok vannak, azt inkább elzárom.
A gázcső a kedvence, imádja kirántani (az ajtó mellett van, nem tudom eltenni), egyszerűen nem lehet eltiltani tőle, csak távol tartani tőle.
Vannak ilyen dolgok. A kicsi gyerek sok esetben egyszerűen nem érti azt, hogy nem. Nem hittem el, hogy így van, de ezt látom minden nap.
Én már tettem fel erre vonatkozó kérdést és a végén arra jutottam, hogy van, ami nem éri meg a feszültséget, majd akkor, ha meg is érti, mit akarok.
válasza:Valóban vannak olyan dolgok, ahol a gyerek -koránál fogva- nem érti meg a Nemet. Elmondhatod 1000-szer, akkor is megcsinálja megint, és ez lehet balesetveszélyes dolog is. Nem lehetsz mindig a sarkában.
Aztán eljön az az időszak, amikor tudja, hogy nem lehet, de akkor már dacból is csinálja, az enyém épp huncutságból. Még mindig ugyanazt szajkózom neki, és egy idő múlva gondolom, meg is érti, beérik a gyümölcs. Ettől függetlenül igenis van nevelve, és valóban, a szülői példa a legjobb nevelési eszköz. Csak egy egyszerű példa: ha a szülő nem szereti, nem eszik zöldséget, általában a gyerek sem akar enni.
A mozgásfejlődésben valóban lehet kicsit rásegíteni a dolgokra, a ló túlsó oldalára gondolom nem estél.
A lényeg úgyis az, hogy mindenki hoz egy szülői példát, felnőttként lát-hall-tapasztal, kialakul egy előzetes elképzelése a nevelésről, a másik szülőnek szintén. Majd megszületik a gyerek, akinek önálló egyénisége, akarata van. Mindezek eredményezik azt, hogy ki hogyan nevel, úgyis mindenkinek a sajátja a legjobb, hisz mindenki a legjobbat akarja, ami Szerinte (!) a legjobb.
Egyébként nem hiszem, hogy ez tendencia lenne, én legalábbis nem tapasztalom. Az meg, hogy itt ki mit ír, már rég nem érdekel.
Hú, sok mindent írtatok, köszönöm a válaszokat próbálok reagálni, remélem nem hagyok ki semmit.
Mozgásfejlődésről: nem, azt hiszem nem esek át a másik oldalra. Van egy jó könyvem- ezt ajánlottam abban a válaszomban is, amit lehurrogtak - ami kimondottan az adott kornak megfelelően (hónapokra bontva) ír gyakorlatokat, hogy játszva hogyan lehet nem csak fizikailag, hanem szellemileg is a legjobban foglalkozni a babánkkal. Azokat csináljuk, játszunk és nagyon élvezi. Bölcsészként (szakmai ártalom) mindennek több oldalról is utána olvasok, ezért tisztában vagyok a túl korai vagy gyors mozgásfejlődés hátrányaival is. Csak fokozatosan fejlesztem én is, nem ültetem kipárnázva, nem erőltetek semmit. Most 3,5 hónapos most fordult át mindkét oldalra egy hét differenciával. Szerintem ez nem túl korai. És ez sem erőltetve volt.
Azt is elhiszem tapasztaltabbaktól (mert még ugye nem tartok ott a saját babámtól, de a családban, barátoknál láttam azért ezt-azt), hogy egy ideig még nem biztos, hogy megértik a NEM-et. Múltkor belegondoltam pl. a tv-s dologba, hogy én mit csinálnék ebben az esetben, és azt válaszoltam, hogy esetleg, ha odamegy és olyat csinál, amit nem szabad, akkor a nem-et kössük össze azzal, hogy eltereljük más érdekes dologgal a figyelmét, amit szabad. Az elbarikádozás stb. akkor, amikor nem tudunk éppen a sarkában lenni, mert tudom, hogy ez is lehetetlen, Természetes, hogy ami veszélyes lehet és nem tudunk éppen figyelni rá, akkor fizikai akadály kell. De pl. azt nem tartom jó megoldásnak, hogy vegyünk rá védőt, egy idő után azt is megtanulja leszedni, és akkor mit csinál az ember? Vagy elpakolni máshova, aztán talál mást, amit nem szabad. Mindegy..elhiszem, hogy nehéz, de nem hiszem, hogy lehetetlen, csak a jó megoldást kell megtalálni. Aztán lehet, hogy pár hónap múlva én is máshogy látom.
Hiszti: Pl. múltkor volt itt egy barátnőm a 6 hónapos kisfiával. Letette a gyereket a kanapéra amíg levette a kabátját és a gyerek irgalmatlanul sikítani kezdett, ő meg dobott el mindent és rohant, hogy felvegye. A gyerek abba is hagyta. Már panaszkodik, hogy 9 kiló a gyerek, de csak úgy tud takarítani és mindent csinálni, ha a kendőben van, nem tudja letenni, de hát nem is szabad, mert szüksége van rá. Én ezt is erős túlzásnak tartom, de ezen az oldalon is csak hasonlókat olvasok. Én ilyen esetben igenis hagyom pár percig sírni, aztán érdekes módon, ha tényleg nincs baja, akkor azonnal elfoglalja magát és elkezd játszani. Ha tovább sír, természetesen felveszem. Próbálom olyan helyre tenni, olyan dolgok közé, hogy le tudja magát foglalni akkor is, amikor éppen mást csinálok. Szépen meg is tanulta, tud egyedül játszani, és az esti fektetésnél is elaltatja magát, még akkor is, ha éppen egyáltalán nem fáradt. Nézelődik picit, szereti a forgóját stb., aztán alszik reggelig.
Egyetértek, hogy mindenki úgy gondolja, hogy ő csinálja a legjobban, mert mindenki a legjobbat akarja adni a babájának, csak kicsit úgy érzem, hogy túlzottam liberális sok esetben az elgondolás, és csak a gyerek aktuális igényei vannak szem előtt tartva elfeledve azt, hogy az anya is ember, van élete, vannak szükségletei (pl. sokszor olvasom, hogy enni nem tud, mert ahogy leteszi, sír a gyerek), és elfeledve, hogy hosszú távon milyen következményei lehetnek a dolgoknak. Lehet, hogy én vagyok konzervatív (pedig csak 24 éves vagyok), de azért szerintem meg kell húzni a határokat.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!