Miért nem "divat" mostanában a gyereknevelés?

A mozgásfejlődés "erőltetése", a felesleges fejlesztés valóban nem jó. Elhiszem, hogy ezt egy könyvben olvastad, megoszlanak a vélemények erről az orvosok körében is, jellemzően a koruk szerint. Régebben az volt az ajánlás, hogy fejlesszük, tornásztassuk a gyereket, hogy minél gyorsabban produkálja a mozgásformákat, ma már úgy gondolják, hogy jobb hagyni őket a saját ütemükben fejlődni, mert ha túl gyorsan zajlik le a mozgásfejlődés, az később többek között tanulási problémákhoz vezethet.

A másik dologra is csak azt tudom mondani, amit már sokan, és amit én is nagyon utáltam hallani, hogy majd rájössz :)

Nekem is hasonló elveim voltak, úgy gondoltam, hogy nem rendezem át a lakásunkat a gyerek miatt, hanem inkább őt tanítom meg rá, hogy mihez nyúlhat és mihez nem. Egészen addig gondoltam így, amíg a gyerek be nem indult, hogy felfedezze a lakást. Egy éppen csak mászó, felkapaszkodó csöppségnek egyszerűen lehetetlen elmagyarázni, hogy nem szabad. Rászólhatsz ugyan, lehet, hogy meg is érti, de legközelebb ugyanúgy megpróbálja, akkor is, ha már ezredszer szóltál rá és rángattad el onnan, mert még nem képes értelmezni az összefüggéseket. Pillanatnyilag megérti, hogy ezt nem szabad, de nem fogja fel, hogy ez nem csak a jelenre vonatkozik, hanem a jövőre is, így legközelebb ismét megpróbálja.

Szóval így adtam fel én is az elveimet, és szépen babakarámmal elkerítettük a veszélyes helyeket a lakásban, mert máshogy egyszerűen nem megoldható a dolog. Most 13 hónapos, most kezdi felfogni a tiltást, most kezd rá hatni a nevelés, de korábban egyszerűen lehetetlen lett volna.

Ahogy olvastam az írásodat, nem tudtam elfojtani a mosolyomat, mert mintha magamat olvasnám úgy 3 évvel ezelőtt... Aztán megnőtt a kisfiam, és rá kellett jönnöm, hogy vannak olyan nagyon aktív, kíváncsi kisgyerekek, akikre egy éves koruk körül nem hat a tiltás. Most már, mint írtam, 3 éves, nem pakol el mindent, nem rángatja a vasalózsinórt, de két évvel ezelőtt rongyosra beszélhettem neki a számat, nem érdekelte, mert sokkal kíváncsibb volt.

Sokat gondolkodom arról, hogy jellemfejlesztő volt, hogy ő született nekem előbb, nem a kislányom. Mert a kicsi 1 éves létére nyugodt, szófogadó, világ életében eljátszott magában, minden jó neki. Ha ő lenne az egyetlen gyerekem, most vállon veregetném magam, hogy hát igen, én aztán tudok nevelni, ellentétben a sok szerencsétlennel. Örülök, hogy nem így van, a nehezebb eset kisfiammal tanultam alázatot, most már nem ítélkezem senki felett, hogy "nem nevel", mert tudom, hogy ez nem olyan egyszerű, mint kívülről látszik.

Egy dolog közös bennük: 3 hónaposan mindketten gond nélkül elaludtak egyedül. Féléves korára mindkettő leszokott róla.

Mondhatni én is kezdő anyuka vagyok,hónap végén lesz 2 éves a fiam.Úgy gondolom jó nevelést kaptam a kamaszkoromban voltak apróbb problémák,anyukám is belátja 17-18 éves koromban is túlságosan fogott,pedig 100%osan megbízhatott bennem ezt utólag be is látta.Jó szülői példa van előttem,és van saját elképzelésem is.A mindent ráhagyok a gyerekemre,nevelje meg magát,nincs büntetés és egyéb idiótaságok távol állnak tőlem.Manapság az a divat,hogy a gyerek lelki sérült lesz ha az ember rászól vagy ráüt a fenekére,ekkora baromságot a sok "hogyan neveljük a gyereket" könyvből szedik,azért lássuk be senki nem lát a gyerekek fejébe és lelkébe még egy gyerekpszichológus sem,és vannak közölük olyanok akik bizonyítottan ökörségeket állítanak.Van számos pszichológus ismerősöm és egyetértenek velem sok mindenben,és ők is mondják,hogy néhányan túl estek a ló másik oldalára.Mert persze nem verjük agyon a gyereket nem vágunk rá fakanállal szíjjal,nem megkötve,nem kalitkába zárjuk,de a mindent szabad,és jutalmazzuk ha épp nem tesz tönkre semmit,majd magától rájön mi a rossz,ejnye-bejnye és egyebek szintén nem helyesek.

Hallottam egy példát,hogy egy gyerek olyan,mint egy fa el kell ültetni és hagyni hagy nőjjön,csupán táplálék kell neki,nos ez annyiban baromság,hogy nem csak táplálék kell neki,ugyanis vissza kell metszeni,hogy magasabb legyen,egészséges legyen vagyis nevelni is kell,kellenek a szabályok az életében.

Egyszer egy magazinban olvastam a következő baromságot,az anyuka szerint ha a 3 éves fia be akarja vinni az elemmel működő drága autóját a fürdőkádba hát nem akadályozza meg majd ha tönkre megy rájön a gyerek,hogy ezt nem kellett volna,kérdem én ha ki akar menni az úttestre hagy menjen ha elüti valami majd többet nem próbálkozik??

Mivel 3 hónapos a babád,így nem érted még a bizonyos kütyüket,nos ha majd rohangálnod kell egyik konnektortól a másikig másnap tuti elmész a boltba,hogy az összesbe tegyél biztonsági dugót,ha rohangálsz,hogy a vegyszeres szekrényt ne nyitogassa másnap veszel egy-két ajtó zárat.A gyereknevelés nem egyszerű és vannak igen nehéz eset gyerekek akik elég makacsok és önfejűek akiknek 20szor elmondhatod,és ráüthetsz a kezére fenekére sem érti meg csak talán 50.szerre.

Tudni kell az aranyközéputat,pl 14 éves gyerek ne aludjon a barátjánál,de azért egy 17 éves elengedsz már néha buliba,vagy pl ne másszon a gyerek az asztalon de hagy pakolja ki az edényeket a szekrényből csak ismerkedik,és játszik vele,nyilván nem okoz magában kárt.

A hiszti megint bonyolult 6-8 hónapos korban mikor úgy igazán van már akarata,hamarabb is van,de ilyenkor már érvényesíteni is akarja,akkor elég ha eltereled a figyelmét adsz valami mást a kezébe 10-12 hónaposan már határozottabban fel kell lépni de még mindig könnyebb kezelni,figyelem eltereléssel,figyelmen kívül hagyással aztán majd 1,5-2 éves kora között kezdődik általában a dackorszak na akkor kell a türelem, a józanság,mert már semmit nem ér,hogy eltereled a figyelmét,vagy nem figyelsz rá,mert csak belelovalja magát.

Egy 3 hónaposnak nem arra van szüksége,hogy egész nap ölbe legyen sőt ekkor adod meg neki az alapokat,szoktatod,hogy bizony neked más dolgod is van nem csak őt babusgatni 24 órában,sokszor tedd hasra úgy erősödik érdemes csörgőket tenni elé,letenni játszószőnyegre,ha főzöl teregetsz stb,viheted magaddal hogy beteszed a járókába,pihenőszékbe babahordozóba stb.hagyni kell,hogy Ő maga fedezze fel a mozgás örömeit,azt hogy tud nyúlni már a tárgyakért,,ne legyen egész nap ölben ne fordítgasd meg ültesd,hagyd hagy tanulja meg egyedül,nem azt írtam hogy ha sír zárd rá az ajtót,de szoktasd ahhoz,hogy neked is vannak igényeid van dolgod,mert pár hónap múlva a hajad téped ha még pisilni sem tudsz elmenni,mert ha eltűnsz rögtön sír.

A gyereket kb 3 éves koráig lehet megnevelni,lefektetni az alapokat,ilyenkor nagyon alakíthatóak,ez után kb 9-10 éves koráig még van esélyed,de utána ha kezdődik a kamaszkor már csak terelgetni lehet,ha rendesen nevelik a gyereket nyilván kevesebb butaságot csinál.Kellenek a szabályok,kell a büntetés,a sok beszélgetés,bizalom,és kell a dicséret is,én úgy vagyok vele ha semmi nem használ akkor belefér egy popsira,kézre csapás,kamaszkorban 1-1 pofon,de ez persze gyerekfüggő,nem mindenkinél van erre szükség,és nyilván nem arról van szó,hogy ráütsz a féléves babás kezére.

nem csak tiltással lehet nevelni, a Nem egyszerűen nem használ sok esetben.Érdemes meghallgatni az idősebb családtagokat is,nem rögtön elfojtani,hogy ők hülyék,mert nem azt mondják ami a könyvben van.

Fiam egyedül alszik el,egyedül eszik,nagyon önálló,bilizik is,beszél is mondatokban,folyékonyan,gyors volt a mozgásfejlődése is,pedig sosem erőltettem semmit,nagyon eleven és önfejű,de hallgat is rám,pl remekül lehet vele vásárolni,mert semmi nem vesz le a polcról,azt is tudja,hogy nem eszünk a boltban csak akkor ehet ha már kifizettük és kimentünk.Hidd el időben ráérzel,csak hagyatkozz a megérzéseidre ne a könyvekre.