Hogy léphetnék túl ezen az "irigységen"?

Nem tudnél újra munkába állni? Mennyi idősek a gyerekek? Akkor jobb lenne az anyagi helyzetetek.

Nem szerencsés így hozzáállni a dolgokhoz, nyilván mindenkiben van olyan érzés néha, hogy de jó lehet ennek vagy annak, de az igazi irigység nem szabad, hogy meglegyen. Nem tudom mi a szakmád vagy hogy állsz az élet többi területén, tehát megvalósítottad-e önmagad, a céljaid, stb...? Mert tudod anno az én családom, (szüleim) is szegéynebbek voltak, anya pl. faluról jött, 5-en voltak tesók... de ő kezébe vette a sorsát és talpra állt. Tanult, magárt is, (hogy soha ne kelljen senkitől függnie) ill. miattunk is. Én ezt láttam otthon, így én is ezt teszem. Szakmám is van, amiben dolgoztam 9 évet, majd gyerekekt szültem, most oedig közben már közel vagyok az államvizsgámhoz. Nagy ára van, de tudom, hogy csak így lehet majd egyszer jobb az életünk. És a férjem is erre tanítom, mert bizony ő sem azt kapta otthon, hogy mindenért tenni kell. Így bennem nincs soha irigység, főleg, hogy soha nem láthatsz bele más ember életébe. Persze néha én is gondolom azt, hogy milyen jó lehet valakinek, de nem rágódom ezen. Az én életem, az én sorsom. Persze kell hozzá egy nagy adag szerencse is:)

Szóval tégy valamit, amint lehet! Neked és a családodnak is jobb lesz!

Úgy léphetsz túl, hogy nem arra koncentrálsz hogy másnak jobb, hanem arra hogy neked hogy lehet jobb.Ennyi.Én is így nőttem fel mint te, most se vagyunk jó anyagi helyzetbe..De én a 2. terhességemnél is visszamentem dolgozni szülésig, pedig a gyerekem alig múlt 1 éves.Jelenleg vigyázok itthon ismerősöm gyerekére, persze nem sok pénzért, mert még is csak ismerős.Eladom a gyerekek kinőtt ruháit.Nem sóhajtozok új ruhákért, főzök amivel sokat spórolunk..figyelem az akciókat mindenhol, és általában olyan kaják vannak itthon amik olcsók.Sütit nem a cukrászdába veszem, hanem én sütöm meg itthon.

El kell fogadni egyszerűen hogy nem folyik az emberről a pénz.Én nem hiszem hogy akiről igen, az sokkal boldogabb lenne mint én.

Én is irigy vagyok, annyi a különbség, hogy mi jó anyagi helyzetből "csúsztunk le", egy rossz törvényhozatal miatt, az egész családom munkanélküli lett.

Én is megpróbálok mindent, ahol csak tudok spórolok és nem utálom a világot, de irigykedek, még ha nem is mondom vagy mutatom ki..

Megértem, hogy miről beszélsz, szerintem ez csak akkor fog elmúlni ha újra stabil anyagi bevételünk lesz, de legalább annyi, hogy ne keljen 1000 dologra nemet mondani, és még a kaján is spórolni.

Néha én is irigykedek, hogy másnak milyen jó, mert van bőven pénze...

De aztán rájövök, hogy nekünk is jó, mert egészségesek vagyunk, van egy gyönyörű lányunk, szeretjük egymást, hitelmentes a házunk (sajnos örökség), úton van a kistesó.

Mi most ott spórolunk, hogy egy csomó zöldséget itthon termesztünk. Csillagtök, uborka, paradicsom, paprika, karalábé. Figyeljük az akciókat.

Januártól sokkal jobb lesz, nem lesz kocsi hitel, kölcsön...