Miért érzik sokan bántónak, tolakodásnak, ha megkérdezik tőlük, hogy tervezték-e a babát?

Tőlem ugyan senki nem kérdezte meg, de valahogy én is picit intimnek érzem a kérdést. Amúgy ami érdekes, hogy legtöbbször attól kérdezik meg, akik nem tervezték annyira. Valami ráérző képesség ez. Bár biztos olyanoktól is kérdezik, akik tervezték.

Én azért érzem tolakodónak, mert végül is ez egy magánügy. Ha már tudják, hogy terhes vagyok, akkor minden bizonnyal megtartjuk a babát, tehát sok köze senkinek nincs hozzá, hogy a fogantatáskor hogyan vélekedtünk, ahogy ahhoz sem, hogy milyen pózban készült. De a vicc, hogy ezt is van, akitől megkérdezik :)

Engem nem bántana, ha valaki megkérdezné. Mondanám, hogy persze, és ennyi. Nem olyan nagy ügy válaszolni végül is. :) De akik nem tervezték, lehet valahol kellemetlennek érzik a válaszadást. Vagy esetleg azt, hogy pl csak a pár egyik tagja tervezte, a másiknak úgy kellett rábeszélni.

Mert semmi közük hozzá! ez magán ügy!

Majd ha benne leszel,akkor rájössz!

Ennyi erővel meg is kérdezhetik azt is,hogy szoktatok e szeretkezni,milyen gyakran,védekeztek???

Mit válaszolnál,ha valaki akit alig ismersz,vagy bárki más megkérdezné ezeket?

Egyik gyerekem sem a kockás füzet terméke. Én erre csak ezt reagálom.

Terveztem e az anyaságot, kb 7éves korom óta. Terveztük e a párommal, nem mondanám, beszéltünk róla két mondatot, és egyértelmű volt a folyamat, amikor "készültek"

Az utána megesett beszélgetések is egyértelművé tették mi lesz a kicsik sorsa...(elsővel most is várat magára, a lányunkkal kicsit átbeszéltük mit változtat +egy pici)

Hogy szeretem e őket annyira, mintha éjszakákon át osztok szorzok, lehessenek e. Talán jobban is, mert nem tudom mit vesztettem miattuk, csak azt tudom mit kapok tőlük.

A kérdést már nem zavar, sőt, szórakoztat. Pláne, hogy tervezés ide oda fingunk sincs mit veszünk át a szülőszobán:) és mennyire forgatja a tetejére a világunkat:)