Megtudtam hogy megcsal a férjem. A gyerekek miatt együtt maradnátok vele?

attól függ mennyi pénzt buknék havonta azzal,ha elzavarom,

de valszeg nagyon hiányozna a kasszából,

Nálunk ugyanez a szitu, sőt, ő az elmúlt fél évben folyamatosan teszi ezt.

Én a gyerekekre tekintettel most maradok ebben a helyzetben, de 1-2 év és eljön az én időm, addig mind lelkileg, mind anyagilag készülök a változásra. És soha nem bocsájtom meg neki. Már nem lesz a régi semmi.

De nem akarom most a gyerekeimet rosszabb anyagi és lelki helyzetbe vinni. Kötődnek az apjukhoz. Én már most elkezdtem mondani a fiamnak, hogy nemsokára elköltözünk és apa nem jön. De nem hirtelen fog ez történni, hanem jól átgondoltan.

3 pici van nekünk is!!!! :(

Nem vagyok egy kifejezett feminista (mert hát ilyenkor a teremtés koronái ezzel szoktak jönni...tiszt. kiv.), de semmi esetre sem maradnék együtt. A gyerekeknek sem mindegy, hogy egy idegroncs depressziós anya, akinek az élete nem harmonikus, vagy egy egyedülálló de mindenképpen kiegyensúlyozott (idővel) szülő. A gyerek nem hülye, csak gyerek...szokták volt mondani :)

Ami esetleg probléma lehet az az anyagi része. Persze gyerektartással, esetleg az elején segítő szülőkkel minden megoldható.

Ha pedig - mert ezek szerint nem vagy biztos benne mit is kéne tenni - elgondolkoznál a megbocsátáson, merüljön fel benned, hogy valószínű képes rá ismét. Bizalom nélkül meg semmi értelme.

Csak a gyerekek miatt nem!

Soha nem tartottam jó ötletnek hogy ha valaki csak a gyerekek miatt marad,fenntartva egy látszat kapcsolatot!A gyerekek érezni fogják,hogy valami nem okés,boldogtalanok vagytok, ettől nyugtalanok lesznek,a viselkedésük megváltozhat...

Ez nagyon nehéz döntés,így míg nem vagyok ilyen helyzetben választ sem tudok adni.:(

sajálom

CSak a gyerekek miatt nem.

De: ha leültök megbeszélni és mindketten úgy érzitek, hogy menthető a kapcsolat, akkor talán érdemes megpróbálni.

Nekem kemény menet volt. Már 3 éve folyamatosan építjük vissza a kapcsot egymás között a férjemmel, rengetegszer átbeszéltük, mi miatt siklottak köztünk a dolgok. Voltak nagy kiborulások, sok-sok sírás, no meg rengeteg megemésztenivaló... igazi érzelmi hullámvasút volt (talán még hasznomra is vált mindez, én csak fejlődtem ezáltal is...) Most 5 és 3,5 évesek a gyerekeink, csak rajtaveszthettek volna, ha első felindulásomból elválok. Megbocsátani nem tudom egy jó darabig azt biztos, de azt hiszem, túl tudok lépni rajta. Eddig úgy tűnik, működik. ÉS nagyon jó kis gyereknevelő ZRT vagyunk... a sértett büszkeségemet félre tudtam tenni és nem bántam meg.

Nyilván nem minden a régi, de nem is kell annak lennie.