Miért kell manapság mindent siettetni a gyerekekkel? Járássegítők, futóbicikli, nyelvtanulás és még sorolhatnám.

Mi a bajod a futóbiciklivel? Az én kisfiam pl. azért kapott 2 évesen, mert a játszótéren elkunyerálta a többi gyerekét, és nagyon ügyesen ment vele. Löktem volna le róla, mondván, hogy nem engedem, hogy elsiesse?

A járássegítő meg kb. ugyanazon az elven működik, mint amikor a gyerek egy nagy dobozt vagy széket tol maga előtt. Nekünk nem volt járássegítőnk, de a gyerek boldogan tolta a pelusosdobozt. Rá kellett volna szólnom érte?

A korai nyelvtanulásról megoszlik a szakemberek véleménye is, én spec. nem értek vele egyet, de ez privát vélemény, ha valakinek jólesik oviban angolra járatnia a gyerekét, nem fogom megszólni érte.

Kicsit több toleranciára lenne szükség, nem futóbiciklin meg társain megbotránkozni.

Rohanó világban élünk, és mindenki a lehető legnagyobb előnnyel szeretné indítani a gyermekét az életben. Valahol ez jó is, meg nem is. Jó, mert a gyermek hihetetlen fogékony az óvodai évek alatt, és játékosan nagyon hamar meg lehet alapozni a nyelvtudását. De ez minden más területre igaz. Ilyenkor csak úgy szippantják be az információkat és érdemes kihasználni a lehetőségeket, ha adottak. Én mondjuk úgy vagyok vele, hogy a közös dianézés, mesefelolvasás, színezés, építőkockázás vagy bármi olyan közös tevékenység, amikor a szülő tényleg a gyermekre figyel, már hasznos, és már megérte. A probléma inkább az, mikor a szülő ovi után ezer meg egy különórára viszi a gyerekét (lovaglás, foci, nyelv, iskolafelkészítés, stb.), és azt feltételezi, hogy ez majd kárpótolja a közös perceket, miközben a gyereknek egy szusszanásnyi ideje sincs pihenni, és egyszerűen csak játszani.

Viszont tapasztalatból kell mondanom, hogy én anno német nyelvű oviba jártam. Nem trendből, szimplán oda tartoztunk, az volt közel, semmi fejlesztési trend nem kerítette lázba a szüleimet annak idején. (Nem volt olyan túl régen, de nem is az elmúlt 10 évben történt...)

De tanúsíthatom, amit ott megtanultam, az a szókincs, verskészlet, mondókakészlet mai napig eszembe jut, ha álmomból is keltenek föl.

Egyébként a Waldorf-elmélettel én, személy szerint nem értek egyet. Én magam is pedagógus vagyok, ez okból pedagógus körökben is mozgok, illetve tapasztalataim is vannak. Nem mondom, hogy a mostani, "állami" oktatási rendszer olyan "hú, de jó", de a Waldorf iskolákban nagyot kellett csalódnom. Azok a középiskolai osztálytársaim, akik kibuktak, javarészt (kb. 75%-ban) Waldorf általánosból jöttek, és a végére a 7-8 Waldorfosból 1 érettségizett le, úgy, hogy éppen átcsúszott. (És hasonló statisztikákat hallok máshonnét is.)

Kedves egyik Előző!

Nagyon sok nívós, jó nevű középiskolában a tananyag megüti az egyetemi szintet. Azonban az megint más, hogy mi az adott gimnáziumban/szakközépben az elvárás és mi az érettségi anyaga. Utóbbi teljesen központi, és országosan ugyanaz. Míg a középiskolák oktatási anyaga nagyban eltérhet egymástól.

A futóbiciklivel nekem sincs gondom, a kisfiam imádja, fejleszti az egyensúlyát, arról nem is beszélve hogy könnyebben megtanult két kerekűvel biciklizni, és nagyon élvezi. :)

Az ovis nyelvtanulással és elvárásokkal már nekem is aggályaim vannak. Egy 3-4 éves gyerkőc először tanuljon meg magyarul beszélni szépen, legyen az élete a játék, a felfedezés izgalma, az egész világunk felfedezése, ne az hogy időpontra megyek angolra, vagy erre arra...

Igen, benne van a szülő keze is, mert nálunk is van olyan kislány, egy csoportban a fiammal,akit az anyja mindenhova viszi, mindenhol szerepelteti, aki már mesemondó oklevélt is kapott,amit persze kifüggesztettek a falra, hogy mindenki lássa.