Miért van az, ha az egyik szülő tiltja a futóbicikli, motor használatát, a másik meg azért is engedi?

Azért engedi,mert kell mozognia a gyereknek.Abból tanu ha esik.

Nekünk is esett rengeteget,10éves koráig a sebészeten a dokikkal már baráti lett a viszony.

Te is tiltod az anyuka kérése ellenére.

"Itt nem csak a bicikli,motor a főkérdés, hanem,hogy az ANYUKA A KÉRÉS ELLENÉRE miért engedi mégis? "

Nem megsérteni akarlak, de őszinte választ kértél, hát tessék...

Azon kívül hogy te kérsz valamit, tudod mi van a háttérben? Sajnos azt látom, hogy sok apuka a partvonalról osztja az észt (nem bántani akarlak, de tényleg így van).

Az anya van a gyerekkel, ő szenved a mindennapokban, apuka pedig sokszor a fotelből irányít, hogy mit hogy kéne csinálni. Baromi könnyű azt mondani, hogy anyuka ne engedje a motort, de ha ettől nehezebbek lesznek a mindennapjai, akkor nem fogja teljesíteni a kérésed.

A 2 éves kor a legnehezebb. Már nem ül meg a babakocsiban, de nem is olyan nagy, hogy normális tempóban hosszabb ideig gyalogoljon. Egy rövid séta velük olyan, mint egy erőltetett több órás hegymenet.

Az én drága volt férjem a bevásárlásnál nem segített, tehát napközben a gyerekekkel kellett megoldanom. Ilyenkor a motor egyenesen életmentő. A gyerek normál tempóban jön, én tudom cipelni a szatyrot. Volt olyan, hogy nem volt nálunk a motor, hazafelé beugrottam a közértbe. Utána vagy tötyörgött a gyerek én meg mentem volna haza a mirelit cuccal, vagy vinnyogott, hogy fáradt, vegyem fel. Olyan voltam mint egy málhás szamár, lógott rajtam a gyerek, a szatyor, azt hittem besz..rok a 200 méteres úton.

Mi anyukák sem csinálunk mindent 100% helyesen, mi is döntünk rosszul, de lécci mielőtt a feleségeddel veszekszel és megtiltasz neki valamit, előtte csináld végig pár napig egyedül. Ne egyszer, többször. Menj egyedül a gyerekkel vásárolni, ügyet intézni, sétálni... Lehet, hogy rájössz, hogy amit a feleséged csinál még a legjobb megoldás az összes közül.

A "miért t.ojom le mit mond apuka" témához saját példa:

Amikor a kisebbik még háton fekvő pici baba volt, nagyon nehéz volt a nappali altatás. Nem fáradt el eléggé, a kezemben akart szundítani, de ha letettem azonnal felébredt. Arra meg sem időm sem energiám nem volt, hogy napi 4-5 órákat a karomban tartva fel-alá sétáljak vele, hiszen ott volt a másik és a háztartás. Pár nap után rájöttem, hogy leteszem pár percre, ilyenkor sír, én ottmaradok a szobában, beszélek hozzá tehát nem egyedül van. Bőg 2-3 percig, aztán felveszem, azonnal lenyugszik, bealszik, leteszem a kiságyba és békésen alszik 2 órát. Hétfőtől péntekig csodálatosan működött pár perces bőgéssel utána akár 2-3 órás csenddel ami alatt megfőztem, adtam enni a másiknak, betöltöttem a mosógépet vagy lepihentem.

Hétvégén ez így nézett ki: Gyerek fárad, leteszem, sír. A számítógép mögül üvöltés: NEM HALLOD HOGY BŐG???? VEDD MÁR FEL!

Mondom, hogy épp az a célom, hogy picit sírjon és ettől elfáradjon. DE NE HAGYD MÁR BŐGNI!!!!

1 perc múlva kirobban, hogy ő akkor felveszi, ha már én vagyok a szaranya.. Gyerek megnyugszik a karjaiban, diadalmas NA LÁTOD! Gyerek szeme lecsukódik, leteszi, a gyerek szeme kicsapódik, OÁÁÁÁÁÁ... Apuka szalad vissza a gép mögé, hátrafelé se pillant, úgy mondja: VEDD MÁR FEL! Nem igaz, hogy nem tudod elringatni, látod hogy nekem is sikerült! Majdnem elaludt, elringatod, és kész!

Másik verziója, nehogy apukát megzavarja a gyereksírás az ellenség (Counterstrike) irtásában, nem hagyom bőgni a gyereket. A karjaimban szunyókál, ha épp letenném felriad. Párszor sikerül letenni, de csak 1-1 percre, mert nem alszik mélyen, amint a háta az ágyat éri simán felriad arra, hogy apuka a másik szobában felszisszen mert lelőtték. Akkor felkapom újra, nehogy sírjon. Viszont így rendesen nem is aludja ki magát, a kb 2 órás mély alvás helyett van 4 óra szundikálás úgy, hogy a karjaimban van én meg fel alá sétálok. Eközben le se tudok ülni, se főzni, se a másikkal játszani, aztán apuka ingerülten kérdezi, hogy mikor eszünk már, nem vagy képes ebédet csinálni????

(nem véletlen, hogy apuka immár megkapta az exférj titulust)

Szóval megtilthatod a feleségednek, hogy a gyereket motorozni vigye, de csak akkor, ha nem nehezíted meg a dolgát sokkal jobban (tudod máséval nem verjük a csalánt), ha van rá megoldásod ami sokkal jobb. Pl. te vásárolsz, te viszed a gyereket motorozni biztonságos helyre vagy hasonlók. Ne csak tilts, hanem MŰKÖDŐ megoldást adj, amit TE MÁR KIPRÓBÁLTÁL.

Bocs, őszinte választ kértél...

Még annyit kérdeznék, hogy TE hányszor vitted el a gyereket motorral, hogy megtanítsd a közlekedésre, hogy kisfiam, úttest szélén megállunk?

Barátnőmnek a gyerkőce a franciaágyról fejjel előre akart lekúszni. Ötvenszer visszarakta, fenekét az ágy széle felé fordította, és tolta arrafelé a popóját, hogy a gyerek rájöjjön, s..gecskével előre indulunk, nem a fejjel. Egymás után folyamatosan, gyerek fel az ágyra, fenékforditás, picit tolta le, hogy a lábacskája érjen le előbb. Gyerek vissza az ágyra, stb....

1 nap után megtanulta, hogy hogy kell az ágyról lefarolni, nem esett többet fejre.

Ha úgy érzed, hogy a feleséged képtelen megtanítani a fiadat a helyes közlekedésre, akkor mint ugyanolyan jogú és kötelességű szülő, senki sem tiltja meg, hogy megfogd a gyereked, elvidd a motorral és minden kereszteződésnél leállítsd, ha kell ráüvöltesz, de megtanítod. Sok apuka az anyától várja, hogy neveljen, számon kérik, hogy a gyerek miért csinálja ezt vagy azt, miért nem szavalja már az Anyám tyúkját, pedig nincs megtiltva, hogy az apák is fogják a gyereket és megtanítsák amit tudniuk kell.

Nem lehet, hogy veled van a baj? SZerintem nincs olyan kisgyerek, akinek nincs motorja. ez az egyik legjobb dolog. :) Mindenki szereti, csak te nem. :) fura nem???

És mi az, hogy a kérés ellenére? Tehát azt kell csinálnia, amit te mondasz???