Vertek annak idején titeket a tanárok? És a szüleitek, ha mondjuk egy egyest hoztatok haza?
A 80-as-90-es évekről van szó.A legnépszerűbb a pofon volt,aztán a körmös,vagy a favonalzóval a tenyérre csapás.Valamint,ahogy a tanárnak kedve tartotta,a gyereket a pajeszánál fogva húzta fel a székről,és a térképmutató pálca is nagy szerepet kapott e dolgokban.
Nagyon remélem azért ma már más a helyzet,de akkor sok gyereknek kellett némi verést kiállnia.Otthon meg a szülők voltak a ráadások.Néha ők is ellenünk fordultak.Azt gondolták biztosan,hogy némi testi-lelki terrorizálással megjön az ész.Hát nem mindenkinek,mert én például csak eldurvultam,meg azokat az intéseket már figyelembe se vettem,hogy:Nincs tv nézés,nem mehetsz sehová,se játszótér,se haverok.Ugye ismerősek ezek a régi intelmek?Ezért nem értem mai felnőtt fejjel,hogy miért kellett az akkori gyerekeknek,ez a szadizmus?Nem volt a szülő elég,még a pedagógusok is rátettek egy lapáttal.
Emlékszem,matekból a röpdugára egy egyest kaptam,erre anyám otthon akkora pofonnal hálálta meg,hogy a fal adta a másikat.Azt mondják,a szülő a gyerekének csak jót akar.Én elhiszem,de nem így!A tanár meg verje a saját gyerekét,ha annyira barbár,de ne a másét!Ha lesz gyerekem,én biztosan nem így nevelem,ahogy engemet annak idején.Csak remélni tudom,hogy engem még nem fertőzött meg a szörnyű erőszak,amiket átéltem gyerekként.
válasza: válasza:Nem nagyon volt jellemző. Amúgy '87-es vagyok. Egyedül az alsós osztályfőnökömtől kaptam egyszer, arra máig emlékszem, mert piszkosul nem volt jogos, vagy legalább is nem így. Veszekedtem a padtársammal, ezt a tanár megelégelte, és mindkettőnknek rávágott a fejére egy jó nagyot a naplóval. Utána két napig látszott, hogy a fogas hajpántom nyoma ott maradt a fejem tetején.
Na mondjuk az a tanár amúgy sem volt normális, kivételezett, arrogáns volt, a kevésbé jó képességű gyerekeket állandóan gúnyolta, kifigurázta. Ez a naplós dolog is olyan volt szerintem, hogy meg lehetett volna oldani a helyzetet máshogy is, nem is értem, hogy gondolta, hogy majd ő így fog rendet tenni.
A szüleimtől sosem kaptam ki rossz jegy miatt, meg úgy igazán másért sem, egy-egy fenekelést leszámítva, de azok is kisebb koromban voltak. Inkább a büntetés volt a jellemző, meg egy kiadós ordibálás. Nyilván jogos volt, de kétlem, hogy haszna lett volna. Emlékszem, voltak olyan osztálytársaim, akik sírtak, ha egyest kaptak, mert féltek, hogy a szüleik mit fognak hozzá szólni. Én sose voltam ilyen, úgy voltam vele, hogy tök mindegy, majd anyám kiabál egy jót, aztán úgyis abbahagyja. Ha arról volt szó, hogy tanulni kell, sosem a büntetéstől való félelem motivált. Jó, mondjuk néhány osztálytársamat elég durva dolgokkal fenyegették, ha rossz jegyről volt szó, pl. az egyiknek megígérték, ha négyesnél rosszabb jegy lesz a bizonyítványában, akkor beadják apácazárdába. Normális az ilyen szülő?
11 éves voltam 5.osztályos,és 1988-89-et írunk.Egyszer irodalomból fel volt adva egy vers,amit a következő órára meg kellett tanulni kívülről.Ugyanis ebből feleltünk.Én megfeledkeztem rólla,persze azonnal be is vésett a tanár egy egyest a naplóba.Aztán volt olyan,ha valakinek kigyűllik 5 feketepont,az szintén egyes.Nos,én akkor valamit elfelejtettem elhozni,és egy órán irodalomból két egyes.Kérte is a tanárnő az ellenőrzőmet,de én eldugtam az ingem zsebébe,és azt hazudtam nincs itt.Tudniillik anyám mindíg megnézte az ellenőrzőmet.Csak hát ugye, a sok nyálas osztálytársam mind valamennyien beköptek,mivel látták hová dugom.Így nem volt mese,oda kellett adnom,amibe a két egyest azonnal be is írta.
Az otthoni lelki-testi terrort,amit anyám velem művelt,azt senkinek nem kívánom.Mikor megnézte az ellenőrzőmet,elkezdett velem ordítani,az íróaszalomról mindent lesöpört.Aztán egy nagy pofonnal leterített,én meg akkorát estem,hogy az ajtóküszöbbe vágtam a fejemet.DE ez se volt elég anyámnak,két kézzel megfogta a fejemet,és a küszöbhöz ütötte szokszor,közben ordítozta az arcomba:Kellett neked két egyes máma?Ezt elismételte vagy 5-ször.Ha apám akkor nem jön,nem is tudom mi történik velem.Ő állította le anyámat,és mivel már tudta miért volt ez a barbárság,ő is csak kiabált,de meg sem ütött.Csodának tartottam,hogy a fejem nem tört be.Ezt sosem tudom elfelejteni,és senkinek sem kívánom azt ami velem megtörtént.
87'es születésű vagyok, tanárok nem. De otthon ha hazavittem egy rossz jegyet, vagy egy osztályfőnökit, akkor bizony volt otthon fenekelés rendesen. Apuval éltem, mert szüleim elváltak. Apám bizony elővette a nadrágszíját és kaptam tőle elég rendesen. AZ bosszantott, hogy öcsém aki anyámmal élt, ő semmi ilyent nem kapott, ha olyat csinált, de engem fater mindenért elvert. Utáltam is ezért őt. De most belegondolok, én 26 vagyok, van munkám normális életem, öcsém pedig 23 évesen hát mit ne mondjak, de nagyon zűrös, állandó bulik, már drogozott is párszor, szóval nincs stabil élete, ez látszik.
Így nézve utólag, hát hálás lehetek, hogy akkor időben megneveltek, hogy ne legyek elkényeztetett fiú.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!