Kisfiús anyukák, ti nem "fétek", hogy majd rossz anyósok lesztek?

Nekem egyelőre minden energiámat az köti le, hogy ne legyen rossz anya, így nincs erőm még ezen is aggódni. :) Saját rémképem az, hogy a fiam fekszik a pszichológus kanapéján, és úgy kezdi: „Az anyám…”.

Abban lehet reménykedni, hogy ha az ember anyaként jól helyt tud állni, akkor a fia majd egy hozzá hasonló személyiségű nőt választ, így nem lesznek nagy konfliktusok.

Van már gyermeked? Az én kapcsolatom 13 évig idilli volt az anyósommal. Aztán megszületett a Lányom és ez átcsapott az ellenkezőjébe. Ez 3 éve volt, azóta hol jobb, hol rosszabb - most éppen rosszabb, de olyan már soha nem lesz, mint régen. Tudom, kettőnkön múlott a dolog, nem csak őt okolom!

Egyelőre nem foglalkoztat, hogy milyen anyós leszek. Valószínűleg borzalmas:o)))) Mindig mondom a Fiamnak és a Lányomnak is, hogy még nem született meg és nem is fog soha az, aki nekik tökéletes lesz majd szerintem. Sajnos eléggé ragaszkodom a saját gondolataimhoz, elveimhez, biztos nehéz lesz majd nem beleszólni. De próbálok az anyósom példájából most okulni és olyan dolgokba nem beleszólni, amivel annyira megbánthatom majd a menyemet, mint amennyire ő beletiport a lelkembe.

Ja és az természetes, hogy más generáció, más szokások, más vélemények...tehát egyértelmű a súrlódás.

De,tartok tőle bár nem szeretnék.

Szerintem attól el fogom mondani majd a véleményem a választottjáról,ha rossz,ha jó és remélem leszünk majd olyan viszonyba,hogy adni is fog a véleményemre.

Ok nélkül nem fogom bántani,cukkolni a választottját,de nem hiszem,hogy jó szemmel nézném,ha hülyének akarná nézni a fiam,vagy kihasználná...

De ugyanakkor bele sem szeretnék szólni az életébe.

Kaphatom a lepontozást!!Én annyira imádom a fiaimat hogy nem született az a földre szállt angyal aki jó lenne nekem!

Viccet félretéve, bennem olyan erős a birtoklási ösztön,hogy nagyon vissza kellesz majd fognom magam, nehogy hétfejű sárkány legyen belőlem.De legalább beismerem.............