Azt hiszem, eddig birtam. Faradt es ideges vagyok, a ferjem miert nem erti?

Elmondtad neki mindazt amit itt leirtal? Persze, hogy faradt vagy!!!!!! Ez rengeteg munka es stressz! Mondd el a ferjednek, hogy szukseged van elmenni egy kicsit. Vagy csinald azt: menj!!!! Fogd a kocsit - ha van - meg penzt vagy kartyat es menj el shoppingolni. Tolts magadban egy kis isot mert be fogsz fordulni!

Mellesleg a felfiak nagytobbsegenek halovany sejtelme sincs alapveto dolgokrol. Vaksik, nem latjak. Ha mar agyon idegesitetted magad legbelul es ugy szolsz, hogy idiota, akkor meg megsertodik, hogy o csak segiteni akar es kapasbol ott van a lehetoseg a feleloseg levetesere.

En mindig nyelek egyet, vissza veszek egy parat es nagyon nyugodtan mondom el amit orditanek....

az is igaz, terhessegem ota jarok terapiara - ami nagyon sokat segit. Megtanultam valamilyen szinten a masik agyaval gondolkodni - kisebb nagyobb sikerrel.

Szoval ha nem mondod neki, hogy apa a gyermeked jatszani szeretne veled, akkor tv-t nez. Szotlanul, unalmasan mellettetek. Ha nem mondod, hogy furdesd mar meg a gyerekeket amig te rendbe vagod a konyhat, nem fogja tudni magatol. az en ferjem is ilyen es sokszor elfaradok az orokos diktalasba de frankon raeresztem a Kisfiunkat es nincs kegyelem. Mar alapvetoen tudja, hogy visitok ha ezt vagy azt nem csinalja. Mikor visszamentem dolgozni, akkor megbeszeltem vele, hogy mindent en egyedul nem birok. Segitsen! ...es segitett.

Bar en nagyon szerencses vagyok. Jo ember a ferjem. De hidd el, ha nem kodolnam az agyaba naprol-napra a dolgokat, elnyulna-malna mint a takony.

Nálunk is volt egy hasonló időszak,amikor kisgiam 6 hós volt.Ő Is reggel 6tól 5ig dolgozik..6-fél 7 mire hazaér.

Egyre kevesebbet csinált itthon..míg én játszottam a földön q picivel,ő az ágyon feküdt telózott,netán el is aludt..de persze ha nemcsinálram vacsit világháború tört ki..no meg ha haverok hívták vmiért ugrott ki az ágyból,mondván ők is segítettek ebben abban régen...

egyszer betelt a pohár..megmondtam neki hogyha nem változtat elválok..nemcsak rám,de a fiunkra sem kíváncsi abban a kis időben amit itthon van.pakolok utánna a gyerek után.nem pelenkáz,nem fürdet,nem viszi sétálni a fiát..soha

Amint ezt elmondtam neki,fennhangon,láttam.a változást..Fél év után átpelenkázta a fiát,minden vasárnap mennek apósomékhoz míg én főzök vagy pihenek..

szóval azt tudom mondani.állj a sarkadra.légy erős és határozott,hisz nem csak neked lett " csinálva " a gyerek

minden jót.írj privit ha gondolld

Hát ő ilyen. Nem lehet vele mit csinálni. Hiába beszélsz vele, normálisan áll hozzá, meg rendes ember, de ilyen a természete. Mint a pasik egy részének.

Azt nem próbáltad, hogy mondod neki, hogy Béla lécci mosogass el, vagy Béla lécci fürdesd meg a Jenőkét?... Akkor sem segít? Azt írtad, jó ember. Gondolom, ha megkéred, segít neked. Csak magától nem jut eszébe. Az én párom is ilyen, ha nem mondom neki, akkor nem csinálja. De nem azért, mert nem akarja, vagy mert bunkó, nem érdekli. Egyszerűen ilyen a természete. :)

Na. :) Akkor mondani kell neki , ennyi. Úgy tűnik. :)

Olyat nem tudsz csinálni, hogy vmikor elmenni pár órára csak egyedül? Sétálgatni, vásárolgatni? Az is pihentető tud lenni, nem nyüzsögnek ott a gyerekek. Vagy abba nem menne bele?

A kérdésben szidod,hogy ilyen meg olyan..most meg véded ??? Most akkor mi van ??!

Minek írsz kérdést,ha te magad tökre elfogadod ezt a helyzetet ???

Elvitte sétálni..1x...hűű..aztán otthon meg szarik rád meg a gyerekre

Nőj már fel...igenis határozottan fellépni..ha meg nemfigyel,nemhallgat meg akkor lépj a tettek mezejére.

Szia, nálunk is hasonló a szitu. Férjem reggel 6-kor indul, este 6-1/2 7, mire hazaér. Addigra ő is hulla. Tulajdonképpen akármit mondok megcsinálja, csak ezek szerint a férfiaknak nem evidens, hogy mi a teendő. Pl. olyan nincs, hogy én leülnék, miközben ő mondjuk etet vagy fürdet. Az a természetes, hogy mire ő hazajön, amíg megvacsizik, én etetem a gyerekeket, aztán fürdetek, altaltok , amibe van, mikor segít. És igen, én is irigy vagyok. Gyakorlatilag mindent én csinálok, és abba segít be, amit épp kérek.

Egyik nap ki is fakadtam, hogy hulla fárdadt vagyok, és nekem is jólesne, hogy egyszer ő altat, és én tévézek, vagy ő fürdet vagy valami. Mindig én vagyok az utolsó aki lefekszik,én az első aki fölkel és én éjszakázom, immáron 3,5 éve. (2 gyerek van)

Mondtam, hogy már nem bírom, hogy amig nekem nyitva van a szemem, addig valakit kiszolgálok, és igenis vágynék egyszer elmenni nyugodtan wc-re, vagy ne adj' Isten elolvasni egy cikket. Aztán megkérdezte, hogy akkor minek nekem gyerek?! Mire én visszakérdeztem, hogy Neked, minek gyerek? Nem úgy van, hogy ami nekem kötelesség, az neki szivesség, hanem mindkettőnkek kötelesség kellene legyen. Szerencsére ettől észhez tért a férjem, azóta egész másképp áll ő is a dolgokhoz.

Egyszerűen egy féfinak nincs a zsigerébe alvás előtt benézni, hogy be van takarva-e a gyerek, beadni a gyógyszert, vagy felkelni éjszaka.

Ahogy elnézem, a féfiaknak, minden egyes alkalommal külön - külön kell elmondani, hogy most mi a teendő. És még nem is panaszkodhatom, ugyanis amiket itt olvasok, ahhoz képest az én férjem igenis jó férj és jó apa. Napi 3 órát van itthon ébren, és akármit kérek, azt megcsinálja. A titok abban van, hogy kérni kell. Hétvégén másodállásban dolgozik, de ha végez, a napját a gyerekekkel tölti. Valóban játszik vele(velük), vagy együtt megyünk valahova. Ő is fáradt, de én mégis néha irigykedem, hogy bizony ő leszaladhat megnézni valamit egy boltba, vagy altatás alatt nyugodtan tud tévézni.

Mindenesetre, mivel szinte esélytelen, hogy többet segítsen, ezért körbenéztem a helyi bölcsikben, és beirattam a kisebbiket egy fizetős bölcsibe, hetente 1-2x megy 3 órát. Ez idő alatt előre főzök vagy bevásárolok, takarítok, készülök a vizsgámra, hajat mosok, vagy filmet nézek. Azóta egész másképp állok a dolgokhoz. A lakás rendben, nyugodtam vagyok a gyerekekkel, jobban érzem magam, mert van időm magamra és még hasznosan is töltöm az időt. A kicsi szereti a bölcsit, és nem érdekelnek mások megjegyzései, hogy lepasszolom a gyereket.

Egyszerűen én ennyit bírtam, szerintem heti 3 vagy 6 óra gyerek nélkül igenis jár nekem!!

Szüleim dolgoznak, párom szülei meghaltak, soha nincs egy olyan hétvége, hogy valaki vendégül látna minket. Senki nem vesz le a vállamról semmit, és nagyon - nagyon örülök, hogy találtam ezt a lehetőséget, hogy fellélegezhessek, mert ez nemcsak az én érdekem, hanem a családé is!

Esetleg próbálj te is ilyen bölcsit/családi napközit keresni, hátha nálatok is ez válik be!