Csak nekem megy ilyen nehezen két gyerekkel?

Nem könnyű ez senkinek, hidd el. Nekünk 9 éves a nagylányunk, 10 hónapos a kicsi, ráadásul egyedül vagyok velük itthon, a férjem csak hétvégente jár haza. Nagymama besegít időnként, de a dolgok oroszlánrésze az enyém... :D

Sokszor kelek úgy reggel, hogy ájulásig fáradt vagyok... De nem cserélnék senkivel és nagyon boldogok vagyunk, hogy ők ketten megszülettek. A nagyobbik gyereked féltékeny most a kicsire, ezért "ment vissza dedóba", akarja ő is azt, ami a kicsinek jár. És ez természetes is, hiszen ő is kicsike, még csak 3 éves!! Persze hogy nehezen szokik be az oviba, gondolj csak bele, mindennap úgy kell elmennie, hogy te és a kistesó kettesben otthon vagytok, neki meg el kell mennie tőletek... És bocsáss meg, de irtó nagy baromság a férjedtől ilyet mondani... a gyerek CSODA, határtalan öröm, akkor is ha sokszor nagyon nehéz. Ne csak a nehézségeket lássátok, biztos hogy ezerszer több az öröm. Mi is kicsike lakásban lakunk, csak egy szobában van fűtés, sokszor nagyon nehéz, de a két gyerekünk és az egymás iránt érzett szeretetünk, és a hitünk a jó Istenben mindenen átsegít. Nagyon sok pár lenne gyerek nélkül, ha csak akkor vállalnának gyereket, amikor anyagilag megengedhetik maguknak... de a gyereknek SZERETET kell. Ez pedig ugye ingyen van. 28 nm-en tudom, nagyon nehéz, főleg ha segítséged sincs. De annyi boldog pillanatot okoznak egy mosollyal, egy összebújással, ami feledtet minden nehézséget. Örüljetek annak, hogy vannak gyerekeitek, egészségesek vagytok; nézz csak szét magad körül, mennyien vannak egyedül, rettenetes körülmények között... Minden jót!