Maradnátok egy ilyen kapcsolatban csak a gyerek miatt?

16 hónapos kisfiúnk van,akit mindketten imádunk és rengeteget tudunk áradozni róla egymásnak,de úgy érzem,hogy itt vége is... A páromat nem lehet megkéreni szinte semmire,mert egyből sóhajtozik és látom rajta,hogy tényleg nehezére esik pl.megfürdetni a fiúnkat. Értem én,hogy ő a pénzkereső,de nekem akkor van csak lehetőségem vasalni/főzni/takarítani,amikor itthon van,nem tudok mit csinálni. Minden este 1 órát kéne csak foglalkoznia a gyerekével,de neki az az első,amikor hazaér,hogy eszik és leül a számítógép elé. A fiának ad egy puszit,nekem csak köszön és ennyi... Se egy puszi,se egy ölelés. Amikor megemlítem neki (nem egyszeri eset) akkor az a válasza,hogy nekem kéne üdvözölnöm őt,mert ő dolgozott egész nap. Rengetegszer ingerült velem,nem válaszol a kérdéseimre (mit csináltatok ma és egyéb általános kérdések),csak a gépet nyomkodja. Fáradt velünk sétálni,de hetente háromszor (reggel7-este6-ig dolgozik,1 órát vezet hazáig) elmegy edzésre még munka után. SOHA (értsd szó szerint) nem dícsér meg,nem érezteti velem,hogy szeret,egy apró szájrapuszit ad,többet nem. Fogamzásgátlót szedek,de hogy minek,azt nem tudom. Egy kezemen meg tudom számolni,hogy hányszor voltunk együtt a fiúnk születése óta,de amikor említettem neki,hogy nem fogok hormonbombát szedni azért,hogy 2 havonta az én kezdeményezésemre együtt legyünk,akkor mondta,hogy de,szedjem. Komolyan nem értem,nem lehet beszélni vele,már azon veszem észre magam,hogy nem tudok boldog,kiegyensúlyozott anyja lenni a fiamnak,mert ül rajtam a stressz és a szomorúság. Nem akarok ilyen lenni. 5 éve vagyunk együtt,teljesen más embernek ismertem meg,mint amilyen mostanában. Mindig vannak boldogabb/jobb napjaink,de az átlag úgy telik,hogy ő ül a gép előtt este,én rendezem a gyereket,mire pedig ágyba kerülök,addigra ő vagy alszik,vagy edzésen van és mire hazaér,addigra én alszok. Tudom,hogy fogjátok írni,hogy erről beszélni kell,de nem tudok vele szót érteni. Amikor mondtam neki,hogy nem érzem,hogy szeret,akkor annyit mondott,hogy az baj és még sorolhatnám. Nem tudom,hogy mi tévő legyek,úgy érzem az érzéseim csapdájába estem és nem találok kiutat. Jelenleg függök tőle,hiába kapok gyest+családit,ez kevés lenne,hogy egyedül neveljem tovább a fiúnkat. Borzasztóan érzem magam,mert itt van mellettem egy ember,akit szeretek és szeretném,hogy szeressen,de úgy érzem,hogy egy olyan szekér után rohanok,ami mar nem vesz fel...