Miért nézik le és szólják meg a sportoló (élsportolni vágyó) gyerekek szüleit sok szülő. Elveszik a gyerekkorát szöveggel?

Ez olyan elkeserítő. Többször tapasztaltam ezt a hozzáállást, vagy éppen visszahallottam. De nem csak velünk történt meg, hanem globálisan érzem ezt a problémát. Mi senkit nem szólunk meg, nem dicsekszünk (pedig néha őszintén jól esne, de inkább NEM). De most nagyon szíven ütött. Kislányom 12 éves. Pici kora óta víz közelében van (mi is úszók-triatlonosok voltunk, de neki nem erőltettük, lehetőséget természetesen kapott) 6 évesen már komoly példaképei és céljai voltak. Imádja ezt a sportot. Jelenleg belekerült egy olyan program, ahol hatalmas kapuk nyílhatnak meg előtte. Elmondhatatlanul boldog, viszont ez azzal jár, hogy heti 8-9 edzés, tehát ebben van reggel 6 suli előtt. Egy féltételünk volt, a tanulmányi átlaga ne romoljon. Boldog kiegyensúlyozott lány, vannak barátai, jól tanul. Egy dolog nem fér az idejébe, a számítógépes és hasonló játékok, amit nem bánok. Egy nagyszerű közegben van, ahol nem randalíroznak, nem csavarognak. Én természetesen örülök hogy a lányom boldogan csinálja amit csinál, de nagyon bánt mások megszólása, miszerint én elveszem a gyerekkorát, beleerőltetem ebbe -abba (ami soha nem volt igaz). Ha alkalomadtán nem tudtam elvinni a sportuszodába, nagy volt a sírás, annyira szereti. Ha a magam oldaláról nézem, nekem se könnyű minden nap 4 -kor kelni, lányomat vinni,majd suliba vinni, aztán dolgozni menni és utána újra iskola és uszoda majd ezután jön az otthoni dolgok. De nem panaszkodok, viszont, hogy mások megszólnak kicsit nehezít az amúgy is kissé fáradt lelkemen. De már jobb, hogy kiírtam magamból!