Akinek nem volt semmilyen tapasztalata a saját baba előtt más babákkal/kisgyerekekkel, vagyis nem tudta, mivel jár egy gyerek, az hogyan éli meg a szülés után a megváltozott életet?

:(

Érződik a soraidból, hogy teljesen ki vagy merülve!!!

Azért elég nagy szemétség (már ne haragudj) a nagyszülőktől hogy nem vállalják legalább a kicsiket egy délutánra időnként!!!

Tanácsot adni nem igazán tudok..esetleg biztatnálak azzal hogy nem sokára jobb lesz.Nekem egy 3 éves lányom, és egy 1 éves fiam van.A lány mostanában kezd "normalizálódni"..egyre önállóbb, értelmesebb..könnyebb már vele sokkal mint pl 1 évvel ezelőtt..

Én sok erőt és kitartást kívánok neked..

A nagyszülőket meg próbáld meg rávenni hogy legalább pár órára hagy menjél el valahova..én egyszerűen nem hiszem el, hogy nem gondolnak bele, hogy neked erre szükséged van!!Nálunk minimum 3-an ugranak a családban ha betelik nálam a pohár!!!Szerintem ez is a normális!!Segíteni kell a másikat...

Ikresként azért szerintem egész más lehet mint egy gyerekkel. Igen, egy idő után jobb lesz, de olyan szinten vagy kimerülve, hogy ezt így nem igazán lehet folytatni.

Ha a nagyszülőkre ennyire nem számíthatsz, akkor próbáljatok keresni valakit, aki vigyáz a gyerekekre. Inkább fizessetek érte, mert ez így sem neked, ezáltal sem a gyerekeknek nem jó.

A nagyszülők dolgoznak még? Nekem is furcsa, hogy ennyire nem gondolnak bele a helyzetedbe. :(

Én is azt javaslom,mhogy keressetek gey megfelelő embert, ha a szülők nem vállalják.

Milyen nagyszülő az ilyen?

Én nem is étem, nlunk még nincs is gyerek, de már kvázi megy a vita, hogy biztos a másiknál lesz többet a(még nem is létező) gyerek...

Nekem rémálmom amúgy,mhogy ikreink lesznek, amire jő esélyünk is van..(tele a család minden ágról ikrekkel.)

Először is kitartás. A kétéves kor nagyon nehéz, ikrekkel el sem tudom képzelni. Nálunk két kicsi van, kis korkülönbséggel, a nagy dackorszakát élte, mikor a kicsi született. Nálunk is ez a helyzet, hogy szülők nem vállalják / illetve akkor válalják, ha pl. orvoshoz kell mennem, de "csak" azért hogy pihenjenk, vagy egy kicsit jobb legyen nem vigyáz rájuk senki és egyéb teendőkben sem kapok segítséget.

Két dolgot csináltam, ami gyökeresen megváltoztatta a kimerültségem.

Első körben, rengeteget elmentem a gyerekekkel. Körbejártuk az összes játszóteret a környéken, minden lehetőséget megragadtam, hogy vendégeket hívjak, vagy vendégségbe menjek. Ez azrét volt jó, mert a sok gyerek lekötötte az enyémet is (akkor még a kicsi túl kicsi volt ehhez) én pedig tudtam szusszanni, beszélgetni pár szót, ráadásul nyilvánosan az ember disztingvál, amin otthon felkapom a cukrot, más előtt nem. Ergo estére nem voltam idegroncs.

A második lépés azonban a lényeg. Mivel nekem sem volt egyáltalán segítségem, felhívtam a helyi bölcsődét, hogy van-e lehetőség a gyereket úgy vinni, hogy nem minden nap, hanem csak heti egy-két alkalommal. És Van!! Az állami bölcsödékben ezt felügyeleti ellátásnak hívják. Bárhol az országban élhetnek vele a bölcsödék, csak nem mindenhol teszik. Nálunk úgy működik, hogy óránként 200 ft-ot kérnek el, + a kaját kell kifizetni, ami viszonylag sok nem állami ellátásban. 105 ft a reggeli 550 az ebéd, és 105 ft az uzsi.

2 hét beszoktatás után kezdtük a bölcsit, így heti kétszer viszem 3 órát. (így 705 ft/nap, mert délelőtt viszem, ennyiért senki nem vigyáz a gyerekekre, úgy hogy még meg is etesse őket) Mivel a nagy már ovis, így csináltam magamnak "szabad" időt.

Sokan mondják, hogy lepasszolom, meg tudomisén, de nem érdekel. ÉN is a kimerülés határán voltam, és ez a heti 6 óra, visszahozott az életbe. Ezeken a napokon csinálom meg a nagybevásárást, bankot-postát-ügyintézni valót, vagy előre készítem az ételt több napra (összevágom a zöldséget, összekészített állapotban elrakom a húst a fagyóba stb) vagy az esetleges elmaradásokat ilyenkor csinálom meg.

Eleinte lelkifurdalásom volt, hogy ezeket gyerek mellett is lehet, de aztán mivel annyira jót tett ez a 2x3 óra, hogy célzottan, megszakítás nélkül tehetem a dolgom, hogy már nincsen lelkifurdalásom. A kicsi is élvezi már a bölcsit, anyukákat is megismertem, rendbetettem magam (és a lakást is), ergo normális rendszer költözött az életünkbe. Esetleg kérdezz utána, hátha nálatok is van ilyen. Most csak azért reteggek, mert nemsokára a kicsi is elérei a 2. évét... :-)

Átérzem a helyzetedet és nagyon sajnálom.

Nekem egy kisfiam van, már ovis- viszont egyedül nevelem- úgyhogy talán van hasonlóság a helyzetünkben.

Az én nagyszüleim már nem élnek, egyetlen rokonom sincs, a barátaim pedig hozzám hasonlóan tisztességesen dolgozó emberek és bizony kevés a szabadidejük.

Sokáig tartott, míg eljutottam odáig, hogy sem a kicsinek, sem nekem nem jó az, ha állandóan feszült, ideges vagyok és azt érzem, hogy soha semmi nincs kész, soha nincs rend, mindig a feladatokat látom és szusszanni nincs idő...

Mára a következő "áldozatokat" hoztam a kis családunk érdekében:

- havonta 2* 6-8 órára jön takarítónő (1.500 Ft-os órabérrel számolva ez egy hónapban kb. 20 eFt).

- tesco online-on intézem a bevásárlás 90%-át (tej, ásványvíz, olaj, mosópor stb. kép alapján is megvehető, viszont nem kell cipekedni, nem rabol el az életünkből órákat, kiteszik a konyhában- mindig nézek akciós kupont vagy kedvezuményes időszakot a kiszállításra, így vagy ingyen kihozzák vagy 600 Ft-ért, amennyi bőven elmenne a benzinre is)

- hét közben ebédet rendelek magamnak az irodába, a kisfiam az oviban eszik- este könnyű, gyors ennivalókat készítek (akár egy sajtos tészta, sütőben sült hús valamilyen zöldséges körettel, de melegszendvics, virslis tojásrántotta is van és köszönjük, nem halunk éhen:)

- a két hétvégi napból az egyiket úgy igazítom, hogy bizony én is lefekszem aludni a kisfiam délutáni alvásidejében. Vagy ha nem is pont aludni, de akkor egy kád vízben heverészek fél órát vagy olvasok vagy csak pihenek stb. Nem érdekel, ha nincs kipakolva az edény a szárítóból, nem érdekel, ha van egy kupac vasalnivaló- ennyit egy héten kell magadnak megengedni és hidd el, a munka meg fog várni.

- ha a kisfiam lefeküdt időben (mert ez nagoyn fontos!), akkor még a háztartási maradék munkák elvégzése után én is olvasok egy fél órát- nekem ez is nagyszerű feszültségoldó.

Ezekkel időt spórolok vagy nyugodtabbá válok- a hétvégén egyik délelőtt biztosan a levegőn vagyunk, nekem az is egy feltöltődés, ha ülhetek egy padon a játszótéren.

igenis ki kell mozdulni, hogy te is fellélegezz egy kicsit, legyen az bábszínház, városligeti séta, kirándulás, valamilyen program stb.

Tudom, erőt kell venned magadon, össze kell készíteni a cuccokat, el kell indulni, de hidd el, hogy megéri.

Ja és rendszeresen szedek multivitamint, plusz magnéziumot- lehet, hogy ez is hozzájárul ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabb vagyok.

Tudom, nem olyan különleges ötletek, de keress hasonlókat és higgy benne (mert így van), hogy ahogy megy előre az idő, egyre inkább igénylik majd a te személyes közelségedet, egyre jobban eljátszanak majd egymással- ezáltal fizikailag biztosan könnyebb lesz neked is.

Nem ördögtől való lenne már az ő korukban sem a heti-kétheti egyszer egy játszóház- ott azért te is jobban tudsz pihenni, figyelni őket. Mi kis barátokkal járunk kb. 2-3 hetente 1*, így a szülők tudnak egy kicsit beszélgetni, belefér egy kávé, a gyerekek szeretik egymást, mozognak, jól elfáradnak és nekünk is van egy szusszanásnyi idő. Túl sokszor és rendszeresen nem ajánlom, de ilyen eseti jelleggel szerintem nektek is jót tenne.

Kitartást és szép napot!