Akik gyermek mellett tanultak. Válaszolnátok?

Szerencsere nekem sokat segitett a ferjem,amikor keso delutanig oraim voltak a vacsit is megfozte,ha tanulnom kellett elmentek setalni a fiammal,mosogatott,takaritott stb.Nem csak o,hanem a csaladom es a barataim is nagyon sokat segitettek.

Amikor a ferjem a munkaja miatt tavol volt heti valtasban bekoltoztek hozzank a csaladtagok.1 hetre a nagyszuleim,1 hetre apukam, aztan anyukam.A baratnoim is vigyaztak a picire,hogy be tudjak jarni eloadasokra.

A ferjedet mindenkepp be kell vonnod a hazimunkaba es gyerekfelugyeletbe kesobb.Csodalkozok,hogy eddig elfogadtad ezt a felallast.Ha eddig hazicseledkedtel korulotte,akkor nehez lesz ezen valtoztatni.

Még terhes vagy és nincs időd tanulni? Valamit nagyon rosszul csinálsz, már bocs.

Én három picike gyerek + házimunka mellett tanultam napi 1-2 órát (mindig alvásidőben).

És én nem vagyok szuperanyu.

ja hogy suliba is jársz, ez nem derült ki

De a beosztás nem jó. Ne menj minden nap ügyintézkedni. Vásárolni minek mész minden nap??

Minek főzöl minden nap?

Takarítás pakolás is elég szintentartó.

Alig vagytok otthon, ketten vagytok, nem hiszem, hogy olyan rumlis és koszos a lakás.

Előzőnek igaza van.

Én 2 gyerek mellett államvizsgáztam tavaly. Ha el lett volna az első diplomám, sokkal nehezebb lett volna, és az államvizsga hetében, igénybe vettem a szüleim segítségét. Most újra tanulok, de mellette már újra dolgozom is, ezt most szerintem kicsit túlvállaltam, de lassan kimászom belőle. Nálunk se segített apa szinte semmit, mert olyan a munkaideje sajnos. Így a háztartás, gyerekek, tanulás mind az enyém volt. Idén már megbeszéltük, hogy munka mellett csak akkor bírom, ha besegít, így sokkal többet vállal. Szerintem meg kell osztani a napi dolgokat, próbálj tömbösíteni. És kérj segítséget.

Szerintem picit túlzsúfolod a napodat. Kettőig vagy suliban, emellett simán lehetne tanulni. Nem tudom, hogy csinálod, hogy minden nap van valami intéznivalód.

Én akkor kezdtem az egyetemet, amikor a fiam 2 éves volt (előtte is tanultam, csak mást, és levelezőn). Általában reggel 8-ra bementem az egyetemre (vagy tízre, ha nem volt első órám), nagyjából fél négyig ott voltam, utána a gyereket összeszedtem az oviból, hazamentünk, fél óra lazítás, utána megcsináltam, amit otthon kellett, de mondjuk nem nem volt rám sosem jellemző, hogy minden az élére lett volna állítva, csak mondjuk elmosogattam, az tíz perc, bedobtam a mosást, az öt perc (se), végigszaladtam a porszívóval, az még tíz-tizenöt perc, ennyi. Utána játszottunk, este hatkor pedig nyugodtan leülhettem tanulni, hétkor vacsi, fürdés, nyolckor lefekvés, és 11-ig simán tanultam, ha éppen kellett, utána lefeküdtem aludni. Ja, és nem volt párom, ketten voltunk a fiammal.

Viszont az tény, hogy a kedves párodat igenis be kellene fogni valami munkára, mert nem csak te laksz abban a lakásban egyedül, nem is csak a te dolgod mindent elintézni. Persze nem tudom, ő mennyit dolgozik, mennyit van távol, de a napi apróbb vásárlásokat simán elintézhetné hazafelé jövet egyedül.

Nem sértésnek szánom, de kicsit fura nekem, hogy azt írod, hogy nem jut időd a tanulásra, pedig igazából még nem nagyon van más dolgod. Úgy értem, a baba még nem született meg, nem dolgozol suli mellett, tehát igazából csak az iskolába kell bejárnod, és kész. Oké, hogy háztartás, de ennek nem szabadna ennyi időt elvennie. Nekem számtalan csoporttársam volt az egyetemen, akik albérletben laktak, tehát nem a szülőkkel, de még egyik sem panaszkodott, hogy a házimunka miatt nem ér rá tanulni, pedig egyikük sem élt disznóólban. De én sem éreztem különösebben nehéznek gyerek mellett, csak egy kicsit máshogy kellett beosztanom az időmet, mint azoknak, akiknek nem volt gyerekük.