Meg kellene változtatni a nevelési formát? Nagyon hatásos, de jó vagy nem jó szellemileg a gyermeknek? Szerintetek?

Nektek tökéletes... egyáltalán nem viseled el, nincs türelmed hozzá... Ezek mind elég csúnyán hangzanak. Az írásodból az derül ki számomra, hogy "rideg tartásban" neveled a kisfiad.

Még csak 2 éves. Ennyi idősen nem nevezném feltétlen hisztinek, csak tudod, ő még picike és nem tudja kifejezni mi a baja. Egyszerűen csak azt érzi, hogy valami nem jó. Te pedig nem foglalkozol vele, mert téged felidegesít. Azt tanulta meg, hogy hiába szólok, hogy baj van, anya úgysem segít, úgyhogy mindegy is. Te meg büszke vagy a csendes, magában molyoló gyermekedre.

Az én fiam már 3,5 éves, de még ő sem tudja sokszor elmondani, hogy mi a baja csak azt tudja, hogy sírnia kell. És akkor nem az kell neki, hogy rácsapjam az ajtót, hanem, hogy megöleljem.

Ha attól félsz, hogy ez ártalmas a lelki fejlődésére, akkor jól teszed. Félő, hogy gyermeked nem tapasztalja meg a feltétel nélküli szeretetet, a bizalmat mások felé.

az, hogy nem hisztizik egy gyerek, és ettől jól nevelt lesz, az majd később lehetséges. 2 éves korban még nem függ össze a kettő, a hiszti hiánya ebben a korban inkább a "nem törődömségből" alakulhat ki, a jól neveltségből kifolyólag majd csak a dackorszak után jöhet ez ki.

de ezt te is szépen leírtad, nem foglalkozol vele annyit amennyit kell, baba korától nem ugrasz, nem is viseled el, így megtanulta, hogy hiába, nem reagál senki.

pedig kb. 2 éves koráig egy gyerek kommunikálásra használja többnyire a sírást, hisztit,. hisz nem tudja magát másképp kifejezni. erre anyaként, szülőként reagálni kell, mert itt vész el a bizalom, ami sokkal nagyobb és egész életre kiható dolog, ellentétben egy kis idegességgel, fejfájással.

az együtt játszás meg szintén nagyon fontos, hisz szociálisan is kell nevelni, a ti kettőtök, hármatok játékát tudja majd kiterjeszteni majd közösségben a többi kisgyerekkel való kapcsolat kezdeményezését, fenntartását.

szerintem jogosan merült fel benned, hogy változtatnod kéne. a szigorúsággal szerintem nincs baj, de nem szabad, hogy ez az érzelmi oldalát is érintse, nehogy egy visszahúzódó, önbizalom hiányos kisgyerek legyen aki nem tudja hogyan kell viszonyulni másokhoz

Ha te ugy gondolod, hogy ez igy helyes, es a ti csaladi ertekrendetekbe ez belefer, akkor ne valtoztass.

Viszont nem biztos, hogy valobn azt adod neki, amire neki az elekoranal fogva szuksege van/volt. Egy csecsemonek pl. dedelgetesre es tarsosagra van szuksege, nem pedig arra, hogy ellegyen egyedul. Egy ketevesnek pedig arra, hogy feszegesse a hatarait es megprobalja ervenyesiteni az akaratat.

Az alapjan, amit irtal, nekem ez a szofogadas inkabb beletorodes, a jolneveltseg pedig passizvitas. De ha neked ez tokeletes, es te buszke vagy a gyerekedre, akkor ez a lenyeg.

Én változtatnék a helyedben. Életkori sajátosság, hogy egy 2 éves gyerek nem csendes. Nem tudom, hogy csecsemőként hogyan szoktattad hozzá, hogy ne panaszkodjon, mert ha egyedül hagytad, és mondjuk egyszerűen beütötte magát, vagy belement egy szempilla a szemébe, és ezért sír, honnan tudtad, hogy azért sír, mert hiányol vagy azért sír, mert baja van? Én sem vagyok az az anyuka, aki abbahagyja a pisilést, ha sír a gyerkőc, de ha keres, hiányol, mindig odamegyek hozzá. Így tudja, hogy később is számíthat rám/ránk.

Egyébként egy szakértő véleményét is belinkelem, hátha találsz benne érdekeset:

http://www.youtube.com/watch?v=aAMis5NOdG4

Ettől függetlenül gyökeresen úgysem tudsz változtatni ezen a nevelési stíluson, hiszen ez személyiségfüggő is, de szerintem attól nem lesz elkényeztetett, kevésbé életre való, ha egy kicsit jobban kimutatjátok, hogy szeretitek.

Bár szerintem a kisfiam akkor is ilyen nyugodt típus lenne, ha kicsit több teret engednél neki, én sem hiszem, hogy annyira jó ez a helyzet, és hogy olyan büszkének kéne lenned rá. Azt írod, a nevelési módszered "hatékony". Én pedig azt kérdezem, hogy tulajdonképpen mi az amit el szeretnél érni? Oké, 2 éves, nem hisztizik, egy szó nélkül tudomásul veszi, ha nem az van, amit ő akar, és egyáltalán, nem zavar sok vizet. De nem marad örökre 2 éves. Lesz ő iskolás is, kamasz, majd az élete kb. 3/4 részében felnőtt. Azt szeretnéd, hogy akkor is ilyen legyen? Hogy iskolában ne tudjon kiállni magáért és a gyengébbekért, hanem mindig csak az árral sodródjon? Hogy felnőttként se legyen egy szava se a dolgok menetére, hanem mindent vegyen szó nélkül tudomásul, esetleg kompenzációképpen a gyengébbek felett hatalmaskodjon? Hiszen ha gyerekkorában nem lehetett véleménye, ha egész kicsinek megszokta, hogy neki észrevétlennek kell maradnia, mert a szüleinek "így tökéletes" és máshogy nincs hozzá türelmük, akkor alaptalan azt gondolni, hogy ez majd az évek múltán változni fog.

Azt javaslom, kicsit gondolkozz el azon, mi a hosszú távú célod a gyerekneveléssel, milyen embert szeretnél kb. 18 év múlve kiengedni a kezeid közül. Bár, mint írtam az elején, ő minden bizonnyal alapból ilyen, sok gyerek van, aki természettől visszahúzódó és csendes, de nem mindegy, hogy milyen tulajdonságokat erősítünk benne.