Miért gondolják sokan, hogy az abortusz "jobb" megoldás az örökbeadásnál?

Aki nem volt örökbeadott/állami gondozott gyerek, az az életben sosem fogja megtudni, milyen érzés kidobottnak, tehernek, nem vártnak lenni.

Teljesen függetlenül attól, hogy milyen körülmények vezettek ahhoz, hogy más neveljen.

Az érzés SOSEM múlik el.

Mert aki nem akar gyereket, az nem úgy néz ki, hogy puff, terhes lettem, örökbe adom. Azt ki is kell hordani és meg is kell szülni. Ami meg még esetleg annak is nehéz, testileg, akár lelkileg, aki várja és akarja a babát, aki meg nem is akarja, az meg úgy van vele, hogy nem akar átélni semmit.

Meg aztán ha megszületik, akkor valóban ott van a tudat, hogy van egy gyereke, akivel aztán ki tudja mi van. És bármikor előjöhet az anyai ösztön, az érzés, de ha anyagilag, érzelmileg nem engedheti meg magának, akkor meg úgy van vele, hogy csak jobban fáj.

Szerintem itt senkit nem kell leszólni. Azt sem, aki megszüli és örökbe adja és azt sem, aki elveteti. Mindenkinek megvan a maga indoka, hogy mit miért tesz. Ítélkezni meg nem kell.

Én ha úgy lennék terhes, hogy a semmibe kéne szülnöm 16 évesen akkor szinte biztos, hogy az abortuszt választanám.

Azért nagyon nem mindegy, hogy valaki 1 napra bemegy a kórházba, elaltatják, és másnap kijön. Pár napos vérzés marad meg mint emlék az egész abortuszról.

Vagy 9 hónap terhességi idő alatt előjön minden a terhességgel járó gondokkal mint pl: hányinger, csípő szélesedés, rosszullétek, hízás, vérnyomás változás stb, és a végén akár több órás fájdalmas vajúdás.

Sokan az abortusz dolgon hamar túl tudnak lépni, és nem agyalnak arról, hogy hogy nézhetne ki a gyerek.

Nem vagyok abortuszpárti de vannak helyzetek amikor igenis az abortusz a lehető legjobb választás.