Légyszi megírnátok rossz tapasztalataitokat a szülés utáni pár napos kórházi időről? Nem kell konkrétan, hogy hol történt.

Előző vagyok!

Most olvasom, hogy az otthonszülés miatt kérdezed! A leírtak ellenére semmiképpen sem szülnék otthon. Ha lesz 3. gyermekem, őt is kórházban fogom világra hozni!

Huh, hát nekem már a szülés is mizéria volt, de azzal most nem traktálok senkit.

Az utána való napok. Hmmm... Hát császáros lévén 24órás megfigyelésen voltam az őrzőben. Ott még nem is volt semmi probléma, rendesek voltak a nővérek, segítőkészek voltak. Este kerültem át a kórterembe. Mondta a nővér, hogy szóljak, ha mennem kell pisilni, kikísér, nehogy összeessek (előtte vették ki a katétert). A szobatársam szólt neki, ő meg jó fél óra múlva jött, addigra majd' össze pisiltem magam. Annyit csinált, hogy megállt a folyosó végén, mondta, hogy menjek nyugodtan, ott lesz, majd lement a szülőszobára beszélgetni a csajokkal (nyugis este volt, nem volt szülés, azt meg onnan tudom, hogy ott volt, mert utána meg együtt jöttek fel, és bejött megkérdezni, hogy minden rendben volt-e). Hát volt értelme megvárni. :S

A szobában olyan hideg volt, hogy reggel látni lehetett a lehelletünket (szeptember vége, bababarát kórház, velünk voltak a picik), a szobatársamnak hoztak be olajradiátort, azt engedélyezték használni.

Hajnal 5kor elvitték a kicsiket fürdetni, akkor tudtunk volna egy kicsit pihenni, persze akkor jöttek a takarítók, és felkapcsolták a villanyt, az ágy alatt úgy mostak fel, hogy vagy 3szor belerúgtak az ágyba (tuti direkt, mert minden ágynál megcsinálták). Ezután kezdték a szomszédban az építkezést (a szülészet egy új szárnnyal bővült), ami hajnal 6tól tartott este 8ig, tehát ment a fúrás-faragás, gépek, kiabálás és ami hozzá tartozik.

Péntek este császároztak, kedd reggel szabályosan kitettek a szobából. Vizit volt 8kor, akkor mondták, hogy mehetek haza. A nővér ezek után 10 percenként járt a nyakamra, hogy mikor megyek már, mert 10ig el kell hagyni a kórtermet. Persze a kisfiam akkor lett éhes, így nekiálltam etetni, de a nővér közben már húzta át az ágyat, hogy kell másnak.

Nekünk nincs autónk, a páromnak kellett hirtelen intéznie, mert úgy volt, hogy csak szerdán engednek haza, akkorra volt lebeszélve autó. Szóval ő szerencsétlen szaladgált autó után (30kmre lakunk a kórháztól, taxival húzós lett volna hazamenni, busszal-vonattal meg császár után biztos nem tudtam volna, hiszen még felkelni is alig tudtam). Fél 11re értek oda, de annyira sietett a drágám, hogy a ruháimat is otthon hagyta, úgyhogy pizsiben mentem haza. :)))

Én örültem így is, hogy császárosként ilyen hamar hazaengedtek. A kisfiam minden rosszért kárpótolt. Amikor mellettem feküdt, esküszöm még a vágás sem fájt. :)

igen,őt én is olvastam.

Az első két gyermekem 18-16 éve született.Akkoriban más volt a "divat".Hagyták az anyát pihenni,sokszor rád és a babádra néztek.Ez a János kórház volt.

A 3. babám márciusban született(Szfvár.).

Erős,de rendszertelen fájásaim voltak,ahogy a középső gyerekemnél is.15 körül értünk be a kórházba.Az ügyeletes szülésznő lekezelően közölte,hogy minek jöttem még.

18-kor műszakot váltottak,úgy adott át a másik szülésznőnek"harmadik gyerek,ja,és nincs apja".Köpni sem tudtam!A másik szülésznő kedves volt,nála született meg a lányom.Furcsa volt,hogy az orvos semmit nem csinált.20.25-kor megérkezett.Amikor a lepény kijött mondták,hogy furcsa!Kitoltak,reggel hozták a babát 3db pelenkával.Legközelebb este fürdetni jött be egy csecsemős.

A nyukám beszaladt délelőtt.Nem jött be,csak a folyosóról telefonált,hogy hozott ételt,italt.Gondoltam addig betolom a megőrzőbe.Az öregasszony kezében cigarettával készült lelépni.Üvöltött,hogy ne mászkáljak,hanem a gyerekemmel foglalkozzak!!!!!!

3.gyerekem és éreztem,hogy valami nem okés!A hasam semmit nem ment lejjebb,a lábam iszonyatosan dagadt és a tejem sem indult meg.Szóltam a szoptatós tanácsadónak,hogy nézze már meg,hogy miért nincs,vagy lesz-e.Nagy kínlódások után hozzáért a mellemhez és közölte,hogy mit gondolok közelebb a negyvenhez a szervezetem úgy működik,mint huszon évesen?!A gyerekem pedig semmit nem evett,ivott.2. nap kértem,hogy mivel 20 dekát esett asúlya adjanak neki tápszert.Hát,az NINCS!Nos,ekkor közöltem,hogy kérem a receptet,amit a gyerekorvos adott,hozatok agyereknek tápszert,de nagy botrányt csapok.10 perc múlva lett.A kedvenc öregasszonyom nem gondolta,hogy látom,ezért,amikor hoza a tápszert a koszos dobozt odarakta a gyerek arcához és közölte,hogy most már csend legyen,mert itt a kajád!

Másnap2.5 nap után hazajöttünk.A lábam ,mint egy elefántnak,aki látott kérdeze,hogy még mindig nem szültél, akkora volt a hasam,tejem semmi.

A 10.napon már menni is alig bírtam tiszta víz voltam.Kiszakadt belőlem egy tenyérnyi alvadt vér.Kórház.Rémálom.A gyerekem a testvéremnél.Éjjel bedurrant a mellem,az orvosok nem tudták,hogy szoptathatok-e.Mint írtam szülés után látták,hogy valami nem ok a lepénnyel mégsem törödtek vele!5 napig voltam a kislányom nélkül a kórházban.A doktornő,aki elfogadta szülésnél a pénzt egyszer sem nézett meg!!!!

Ennek 9 hónapja.Ha az elsőnél történik,lehet,hogy nem merek többé szülni!

De,csakis kórház,még ezek után is!

Bocsi,hosszú lettem

A szülésről most én sem nyilatkozom...

A kórházban 2.naptól baba-mama szobában voltam,de előtte való nap első babámat kellett volna fél napos császáros vágással szoptatnom...mondanom sem kell,senki nem segített,hogy hogy kell egyáltalán szoptatni.Csak odab...ták a kezembe az ordító lányomat,aki nálam megnyugodott,próbált szopizni,de a mérés szerint 5 gr-ot sikerült neki.Erre beteáztatták,utánna bejött egy nővér,mondta húzzam fel a hálóingem,iszonyatos erővel megnyomta az érintésre is érzékeny mellbimbóm,és közölte:dehát van itt előtej!ennyi...magamnak jöttem rá egy nővéreknek szóló tájékoztatóból,hogy elvileg mit kéne csinálnom.A mellem persze sebes lett,de nem érdekelt,szoptattam fél óránként...persze mondták,hogy ebből tápszer lesz,ne is erőlködjek.(aztán azért sikerült 5 hónapig szoptatnom,a tejem is egy gyulladás miatt apadt el)Azt is utálták,ha a családom jött látogatóba,és betoltam a lányom az őrzőbe...mondván,akkor minek kértem babás szobát,ha betolom...2 normális csecsemős volt a 7 nap alatt,aki tényleg kedves volt,és segített is.Mellesleg a 2.nap után a lányom szájában már cumi lógott.Aztán a szobatársam...büdös volt,nem mosakodott,2 napig a szülés utáni véres,tejtől tisztára átázott hálóingében volt...nekem meg hányingerem volt.És sajna együtt voltunk egy hétig a szobában...szörnyű volt.De a születésünk körülményei miatt SOHASEM szülnék otthon,mert már nem élnénk,pedig problémamentesnek számítottam.