Mit vár el, aki bejelenti a családtagoknak, hogy terhes?

Nemtom....

Nekem is annyit mondtak, h gratulálnak, meg kérdezték mikorra várható. Én nem vártam el hatalmas ünneplést, stb.

:)

Elég cinikus vagy.

Semmi különös nem kell, pár kedves kérdés megteszi: mikorra vagy kiírva, hogy vagy, rosszullétek vannak-e, ilyesmi... De ha látványosan nem érdekelt, hát nem csodálom hogy megsértődött a nővéred.

A húgom az sikongatva, kiabálva futkozott körbe a házba, hogy keresztanya lesz. De ő még csak 16 éves volt ekkor. A bátyámmal pedig madarat lehetett volna fogatni, hogy nagybácsi lesz. Jól esett, hogy ennyire örülnek, és várják a kisfiúnkat. Akkor sem sértődtem volna meg, ha nem ennyire lelkesek, de jól esett, hogy valóban örömhírt tudtam közölni. Ez a nagy lelkesedés megmaradt későbbre is. Jól esett, hogy velünk örülnek, és nem esett volna jól, ha egy gratulálokra futotta volna csak. Elég nagy esemény ez. Lerohantak a kérdésekkel, hány hetes vagyok, mikorra várható a szülés, minden rendben van-e, munkahelyemen bejelentettem-e, miben tudnak segíteni stb. De mondjuk, ha annyit mondok nekik, hogy beteg vagyok, akkor sem annyival rendezik le, hogy jobbulást, hanem kérdezősködnek, megkérdezik miben segíthetnek stb.

Örülsz egyékbént, hogy nagynéni leszel?

A kismamának ilyenkor ez a legeslegnagyobb dolog ami érthető, és ki mással osztozna az ember az örömében mint a családjával? Ráadásul ahogy előttem is írták, a hormonok is tombolnak az emberben, érzékenyebb, stb. Megértem, hogy rosszul esett a nővérednek ahogy reagáltál, nekem még barátnőktől is rosszul esett ha úgy éreztem, hogy nem örülnek velem, vagy nem érdeklődnek. Akár udvariasságból is megerőltethetted volna kicsit magad és mondjuk érdeklődhettél volna a hogyléte felől ha már a testvéredről van szó..

Bocs, de tényleg gáz ez a cinizmus, ha ezt a családod előtt is előadtad nem csoda, hogy "nálatok most te vagy a bunkó"...