Ti tartanátok a kapcsolatot? Vagy felejtsük el őket?

Van 4 gyerkőc, 4 hónapja költöztünk el a faluból. Eddi a párom szülei, testvérei szomszédok voltak. Már akkor se érdekelt senkit a mi 4 gyerekünk, se szülinap, se karácsony. Nem az ajándék a lényeg, de fel sem köszöntötték őket, azt se kérdezték, hogy vannak, műtét után se. Míg a párom tesóinak összesen 9 gyereke, drágábbnál drágább ajándékokat kaptak, ott mindig naprakész volt mindenki, már azon is aggódtak, ha valamelyik tüsszentett.

Az életünkkel lógunk ki a sorból, dolgozunk, nem iszunk, ott pedig mindenki durván alkoholista, segélyen élnek. Nem adunk kölcsön senkinek, mert már volt rá példa, de utána az illető letagadta. Többek közt ezekért is költöztünk el. Párom ugyanígy látja. Nem vagyunk irigyek a többi gyerekre, nem utáljuk őket, nem érezzük magunkat jobb vagy több embernek. Pusztán annyi, hogy ezzel nem tudtunk azonosulni.

Sajnos volt olyan, hogy hétvégén főztem, majd ebéd előtt elmentünk sétálni, mikor hazaértünk, a mi kajánkat ették, de sosem derült ki, honnan volt kulcsuk a mi házunkhoz.

A lényeg, hogy 4 hónapja nem hívtak, nem látogattak, a telefonokat nem veszik fel nekünk.

Ti erőltetnétek ezt a kapcsolatot velük? Mert hát ugye a gyerekeknek azért mégis ott a mama, papa, rokonság. Vagy hagyjuk? Nem kíváncsiak ránk, és nincs értelme?

A gyerekeknek mi lenne jó?