Ha egy anyuka nem bírja a gyerekkel otthon és vissza menekül a munkába, az miben másabb, mint akit nagyon leterhel és stresszel a munka, és emiatt inkább megpihenne a gyerekneveléssel?

Talán mert gyereket vállalni nem kötelező, de dolgozni igen. Ha valaki ezt nem bírja, akkor hogy akarja megállni a helyét a világban? A gyerek nem biztos, hogy megfogan, aztán felnő, a férj is elhagyhat, meghalhat stb, akkor mit csinál a nő akit annyira stresszel a munka?

Valamint vonzóbb azt hallani, hogy szeretem a gyerekem, de emellett a munkám is, így előbb visszamegyek, mint azt, hogy szültem egy gyereket, csak hogy ne kelljen dolgozni. Na persze ettől még ő is szeretheti a gyerekét, de aki annyira imádja, azt nem érdekli a megterhelő munka, nem fog azzal érvelni, az egyszerűen csak azt fogja mondani, hogy nagyon akart gyereket.

A visszamenekül a munkába szerintem erős. Én több, mint 3 évet voltam itthon a kislányomnal,,előtte folyamatosan dolgoztam 15 évet. Részben örültem neki, hogy dolgozhatok. Szeretem a munkámat és jó volt, hogy felnőtt emberek között lehettem miközben rossz volt, hogy nem voltam a kislányomnal.

Az, hogy valaki a gyerekszülésbe menekül, teljesen más. A gyerek ne azért szülessen, mert utálom a munkámat és minden jobb, mint dolgozni.