Csak számomra olyan meglepő, hogy aki régóta vár babára, mégsem fogadná el, ha beteg?

Ezt nem lehet előre tudni. Hiába mondom pl én, hogy beteg babát nem vállalnék, mert ha az adott helyzetben lennék, lehet hogy máshogy gondolnám, sőt biztos. Nyilván senki nem tervez beteg gyermeket nevelni, ezért mondják ezt. Az is, aki hosszú évek óta vár a terhességre.

Én ugyanígy éreztem, ahogy te, függetlenül attól, hogy mióta vártam rá. Van, aki tudja, érzi, ismeri magát annyira, hogy nem birkózna meg egy ilyen nagy feladattal. Habár néhány betegségtől eltekintve egyébként magzati korban (és még csescemőkorban sem) tudható, hogy mennyire nagy lesz a gyerekkel a probléma. Ezek csak idővel derülnek ki. Na most egy nyúlszáj vagy egy dongaláb miatt például gondolom, kevesen vetetnék el a babát, de lehet, csak azért, mert nem tudják, mivel jár a gyógyításuk.

Tudod: tele hassal könnyű az éhezésről beszélni. Amíg csak tervezgetik, addig mondanak mindenfélét, de ha pár hónapot hordják majd a szívük alatt, el nem vetetnék semmi pénzért, reménykednének abba a néhány százalék esélyben, hátha mégse úgy van, ahogy a vizsgálatok mutatják. Ha pedig megszületik, úgyis minden szülő próbálja kihozni a legjobbat a helyzetből. Olyan ez, mint mikor kamasz korunkban mondtuk, hogy olyannal sohase kezdenénk aki dohányzik, diszkózenét hallgat, stb, aztán jött valaki, aki megtetszett, és hiába cigizett, hallgatott diszkót, stb, boldogan elvoltunk, és mosolyogva gondoltunk vissza korábbi énünkre. Ezek a gyerekre várók is így lennének, ha majd néhány év múlva szembesítenéd őket a szavaikkal.

Igen,attól függ mi az a betegség,egyetértek az előttem szólóval.Nyúlszáj pl.már jól korrigálható.De pl.én egy down-os babát vagy egy szív- vagy gerincbeteg babát,tehát egy súlyosabb betegség esetén nem vállalnék.Akkor sem ha első lenne.

Én is sokat vártam a babámra, és elvetettem volna, ha beteg. 18 hetesen menni kellett Pestre genetikai tanácsadásra, mert rossz lett az AFP-m. Ha ott bármi kiderült volna, elvetettem volna. Ezt a férjemmel is megbeszéltük. És azért, mert nem szerettem volna egy magatehetetlen, értelmi vagy testi fogyatékos gyereket tudatosan a világra hozni. Az neki sem jó. Mielőtt támadnátok leszögezem, hogy nem dobnám el a gyerekem, ha most kiderülne, hogy beteg vagy lebénulna. De TUDATOSAN nem szülnék meg beteg babát.

En hasonloan erzek mint az 5-os valaszado. Nem mindegy, hogy a babanak mi a betegsege. Nem csak azt kell nezni, hogy en mennyit vartam ra es mit erzek, hanem azt is, hogy a betegsegbol kifolyolag milyen elete lenne a babanak vagy kisgyereknek... Par hete olvastam pont egy cikket aminek az volt a cime: "Amit egy anyanak sosem kene mondania - Barcsak ne szuletett volna meg a gyerekem". Hat vegig sirtam. Sulyosan beteg babat en sem szulnek meg.

Egyet értek az 5-ös valaszoloval A GYEREKNEK SEM JÓ! Csak szenvednénk mind a 3an

Hát, az én környezetemben van egy beteg kisfiú. Az összes fejlesztésre elhordták, ami létezik, de ennek ellenére is csak nagyon nehezen tud járni, folyik a nyál a szájából álló nap, értelmi szintje egy kb. 2 évesé és már 9 éves körül van. Az apuka úgy menekül a helyzetből, hogy sokáig nem vette tudomásul mennyire beteg a gyerek, most meg csajozik össze vissza, nem lehet mellette megmaradni, mert már szinte vetkőztetni is (nem viccelek). Anyuka szinte egyedül küzd a gyerekkel. Szerinted boldog bárki is ebben a családban?