Van, aki visszasírja a gyerek előtti életét? Teljesen őszintén: van olyan, aki megbánta, hogy gyereket vállalt?

nem ,nem tudnám bánni ,mert az életemnél is jobban szeretem.

de tény ,hogy SOHA nem lesz már olyan az életem.innentől kezdve az állandó aggódás ,lemondás sajnos átvette a szabad ,gondtalan életet .a régi és az új életemnek is vannak hátrányai és előnyei.inkább csak nem voltam rá annyira felkészülve ,de nem vagyok depressziós vagy ilyesmi.

Egyedülálló anya vagyok egy ovis kisfiúval.

Nem leányállom az életem, sok akötöttség, kötelezettség.

Az életem a munkahely-ovi-otthon háromszögben telik, bár nagyon törekszem a változatosságra, programokra- de ezek is inkább gyerekprogramok,mert nagyszülők sem élnek és tényleg egyes egyedül vagyok vele.

A volt férjem külföldi, külföldön is él- most elvitte a nagy ovis fiamat közel egy hétre. Már a 3. nap tart a "szabadságom" (persze dolgozom, de a délután és az este megvan).

Gőzerővel eljárok mindennap edzeni. Az első nap fél délutánomat áldoztam arra, hogy fodrászhoz mentem (és nem kellett autós újságot a táskámban cipelni, nem kellett a kisfiamat vinni stb.- majd még pár órát, hogy vígan felpróbáljak a szükségesnél 2-vel több ruhát úgy, hogy közben a kisfiam (aki egyébként tényleg vagány, jó kiskölyök) nem szórakozik azzal, hogy húzgálja a függönyt a próbafülkén (vagy rosszabb esetben másét :) vagy nem mondja 30 másodpercenként, hogy "anyaaaa, mikor megyünk mááár? "

Nekem nem sok ilyen adatik meg, úgyhogy most bevallom: nagyon élvezem. Pedig semmi különöset nem csinálok. Dolgozom, késő estig edzek, vagy gyorsan bevásárolok és kész. Mégis úgy hat, mintha én is nyaralnék és hálás vagyok, hogy évek óta először ez így megtörténhetett.

persze mindezek mellett nagyon hiányzi nekem a kisfiam, esténként beszélünk skype-on és már csak pár napom van, mire megjön- de nagyon kellett ez a pár szótlan, csendes, olvasós, kádban ülős este.

Hálás lennék a sorsnak, ha jövőre is lenne pár ilyen napom, esetleg a téli szünetben néhány.

A gyermekvállalást viszont még anna ellenére sem bántam meg egy percig sem, hogy a kisfiunk tervezett gyermek volt, házasságba, jó körülmények közé érkezett- majd elváltam az apjától. Ettől ő nekem tényleg a legfontosabb a világon- de azért időnként kell egy kis csendes feltöltődés. :)